Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

3. rész

Jack szemszöge

Maya lefotózott minket, és elfutott azonnal után indulok, de Logan visszaránt. Az ölébe húz és szenvedélyesen megcsókol újra és újra.
-Ne foglalkozz vele. Úgysem mutatja meg senkinek.-puszil meg Logan.
-Igazad van.-csókolom meg.
-Szeretlek.-suttogja ajkaimra.
-Én is szeretlek.-hajolok egy milit közelebb.
Ajkaink súrolják egymást amikor sikítást halunk.
-Maya.-ugrunk fel.
Az erdőbe futunk, olyan gyorsan futok ahogy csak tudok. Az sem érdekel ha Logan rájön hogy mi vagyok, pontosabban mik vagyunk Mayával ketten, előbb utóbb úgyis megfogja tudni. Nagyon aggódom a nővérem miatt, amint mellé érek felfedezek mellette térdelni egy idegen fiút. Az egyik kezét fogja, éppen elveszi a testvérem fájdalmát. Vajon ki ő? Mit keres itt? De legfőképpen honnan ismeri Mayat?
-Te meg ki vagy, és mit keresel itt?-térdelek Maya mellé.
-Zack vagyok, és éppen találkoztam Mayaval. Te?-mér végig.
-Jack, az öccse.-a földön fekvő lányt figyelem, nincs magánál.
Megfogom a másik kezét és próbálok a lehető legjobban rá figyelni, hátha magához tér.
-Honnan ismered őt?-nézek rá.
-Tegnap futottunk össze, és holnap randink lett volna, de most fontosabb hogy jobban legyen..-suttogja.
Idáig hallom a szívverését, sokkal gyorsabb mint kellene, valahogy nem tetszik nekem ez a srác.
A nővérem nem gyógyul, én pedig egyre jobban aggódom, kezdek bepánikolni, nem veszíthetem el őt is. Idő közben Logan is ide ér és Mayat figyeli, szegény semmit sem ért az egész helyzetből. Felkapom a nővérem és futásnak eredek karomban a lánnyal, meg sem állok Dr. Deaton rendelőjéig. Hátha ő okosabb lesz, külsőleg alig van sérülés rajta, mégsem tér magához. Bízok Deatonben, ő ellátja a sebeit, utána már csak várni kell.

Maya szemszöge

Sötétség. Csak azon tudok gondolkodni hogy Zack hogyan tudta tartani velem a tempót. Fura. Ez a srác nagyon fura. Farkas sebességgel futottam ő meg majdnem utolért. Én vagyok a fehér farkas nálam nincs gyorsabb lény. És ekkor eszembe jut, kéken világított a szeme. Egy béta, de vajon kié? És kit ölt meg amiért kék a szeme? Egyre több kérdésem van..

Kicsit később

Délután 3 óra van. Éppen öltözöm és sminkelek. Tegnap este jöhettem haza Dr. Deaton rendelőjéből, de pihennem kellett amíg be nem gyógyultak a sebeim. Semmire sem emlékszem azután hogy elköszöntem Zacktől és hazaindultam, hiába gondolkozom rajta. Elmélkedésemből a telefonom pittyegése ránt ki.
Zackiee❤️🥰:Hogy vagy pöttöm? 😌
Én: Jól, már begyógyult a sebem 😌 és miért így írtad be a neved? 😬🤣
Zackiee❤️🥰: Most mond hogy nem tetszik így 😁😁
Remélem áll még a mai randink 😉
Én:5 óra a Crazy Coffe-ban 😌
Zackiee❤️🥰: Pontosan 😉
Nem írok erre már semmit, inkább folytatom a készülődést, mert magamat ismerve, hiába utálom a késést ilyenkor hajlamos vagyok rá.

Amint kész leszek lerobogok a lépcsőn, csinálok egy szendvicset és el is fogyasztom. Utam a konyha után egyből a garázsba vezet,  kiviszem a motoromat a ház elé és visszamegyek a szobámba. Megfogom az előre kikészített fekete szegecses hátizsákom, belepakolok pár fontosabb dolgot és már megyek is. Még gyorsan ellenőrzöm hogy megvan-e mindenem. Kulcs, cigi, fülhallgató, pénztárca és vagy három gyújtó. Eddig zsebemben tartott telefonomat is beledobom a táskámba amit felveszek mind két vállamra. Gyorsan lábamra húzom a bakancsom és már ki is lépek az ajtón, magan után bezárva azt. Késésben vagyok, így szinte már futok a motoromig, gyorsan felveszem a sisakom és amilyen gyorsan csak lehet indulok.

Szinte száguldozok, de percre pontosan érek a kávézóhoz, Zack kint vár engem. Először nem szentel nagy figyelmet az étkezésemnek, gondolom nem tudja hogy én vagyok. Leállítom a motort és leszállva róla veszem le a sisakot fejemről. Megrázom említett testrészem ezzel megigazítva kicsit a hajamat, a bukósisaktól olyan lesz, mint egy madárfészek. Szoknyámat is lejjebb húzom, kifejezetten nehéz szoknyában motorozni, de nem lehetetlen. Zack kikerekedett szemekkel néz rám, majd megindul felém. Hatalmas mosoly terül el az arcán és ahogy elém ér meg is ölel, amivel őszintén szólva eléggé meglep,  de viszonzom tettét. Mostmár csak azt remélem hogy nem veszi észre felgyorsult szívverésem. Amint elenged előveszem a telóm és írni kezdek.
-Ennyire hiányoztam?
-Igen, de úgy hallom én is hiányoztam neked.-vigyorodik el.
Lebuktam, kurvára lebuktam. Az arcom piros színt vesz fel, és képes lennék elsüllyedni itt helyben. Nem is ismerem, de máris ilyen érzéseket vált ki belőlem. Felém nyújtja a kezét, amit meg is fogok, és elindulunk be a kávézóba.
-Mit szólnál ha rendelnénk és elmennénk a parkba sétálni?-néz rám.
Mosolyogva bólintok, már most sokkal jobban érzem magam vele, mint kellene. Rámutatok arra a kávéra amit szeretnék és Zack meg is rendeli nekem. Előveszem a pénztárcám és fizetni akarok, de valaki kikapja az említett tárgyat a kezemből.
-Én fizetek!-szólal meg mellőlem Zack.
A hangján hallom hogy mosolyog, élvezi a helyzetet hogy bármelyik pillanatban képes lennék leütni őt ezért.