Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

21. rész

-Jó reggelt!-hallom meg a halk hangot magam mellől.
-Reggelt..-motyogom.
-Mennyi az idő?-suttogom.
-Fél tizenegy lesz lassan.-simít hátamra Blake.
-Haza kellene mennem.. Jack már biztosan aggódik értem..-nyitom ki a szemem.
Blake kemény mellkasával találom szemben magam, pontosan olyan pózban fekszünk ahogy elaludtunk.
-A barátod?-kérdez rá a mellettem fekvő.
Szinte gúnnyal ejti ki a szavakat. Halványan elmosolyodom és lefejtve derekamról kezeit felülök. Azt hiszem már most fontosabb lettem neki, mint ahogy ő azt tervezte.
-Az öcsém.-nézek le rá mosolyogva.
Arca szinte megkönnyebbül ahogy kimondom a választ.
-Elvihetem a pólód?-nézek rá nagy szemekkel.
-Nyugodtan.-mosolyodik el.
Kiszállok az ágyból és felveszem a nadrágom. Blake még az ágyban van, és nem is úgy néz ki mint aki fel szeretne kelni. Azt hiszem ideje feltalálnom magam és egyedül megkeresni a kijáratot.
-Köszönök mindent, később visszajövök meghalni ha neked úgy jó.-nevetek fel.
-Rendben.-viszonozza gesztusom.
Egy köszönés után kilépek a szobájából és a házból is. Egyből haza veszem az irányt, ami meglepően közel van.
Ahogy belépek a házba Logan és Jack fogad, azonnal faggatni kezdenek. Leülünk a kanapéra és beszélni kezdek.
-Tegnap nagyon rossz bőrben voltam. Majdnem meghaltam.. Deaton eltörte a kezem hogy beinduljon a gyors gyógyulás. Az erdőben tértem magamhoz, egy medvecsapda elkapta a lábam. Akkor találkoztam Blake-el. Segített kiszabadítani a lábam.. beszélgettünk aztán Zack kidobott és hazajöttem, azt már tudjátok.. este láttam apát.. haldokoltam.. ő küldte nekem Blake-et, hogy segítsen túlélni..-hadarom.
Elmesélek nekik mindent, de azt az apró részletet kihagyom hogy mi a megoldás arra hogy helyre jöjjek. Ha sikerül, elmondom, ha meg nem, akkor úgyis meg kell halnom, vagy később vagy most. Sietve válaszolok a kérdésekre, hogy minél hamarabb a szobámba legyek. Össze kell szednem pár ruhát, fogalmam sincs meddig nem jövök haza. Normál esetben félnék attól hogy mi fog történni, de azt hiszem már nincs veszteni valóm. Ha sikerül, akkor élem tovább az életem, ha nem, akkor egyszer így is úgy is meg kell halnom. Valahol mélyen még reménykedem hogy ez megmenthet, de azt hiszem már azt is kezdem elfogadni ha ennyi volt.

-Majd holnap jövök.-elköszönök testvéremtől és Logantől.
-Vigyázz magadra!-ölelnek meg.
-Te bűzlesz!-jelenti ki Jack.
Mégegyet szív a levegőbe és fintorogva megszólal.
-Ez egy vámpír szaga! Mit keresett a közeledben egy vámpír?-húzza el a száját.
-Nem tudom miről beszélsz! Na sziasztok!-lépek ki az ajtón.
Amilyen gyorsan csak tudok eltűnök a szemük elől. Blake házához érve az említett már kint vár, tudja hogy jövök.
-Szia!-mosolyodik el.
-Szia!-ölelem meg.
Még mindig elég esetlen mozdulattal karol át, de már kezd hozzászokni. Behív a házba és elveszi tőlem a táskám.
-Mikor kezdjük?-megyek utána.
-Hogy érzed magad?-kérdez vissza.
-Kicsit fáradtan, de egészen jól.-érem utól.
Két kezem kevés lenne ahhoz hogy megszámoljam hol fáj. Hazudni viszont kitűnően tudok, már hozzászoktam.
-Nem fáj sehol?-fordul felém.
-Nem különösebben.-mosolyodom el.
A szívverésem hallgatja, de egyenletes üteme nem változik, mégis átlát rajtam.
-Tényleg?-lép elém.
Elkapja a jobb kezem és megszorítja az öklöm, vicsorogva rántom el a kezem.
-Hé kicsilány! Nyugodj meg!-fogja arcom két keze közé.
-Csak kezdjük el kérlek!-motyogom.
-Rendben, gyere!-fogja meg az épp kezemet.
Egy ajtóhoz vezet, ahogy kitárja előttem egy hasonló szobával találom szemben magam mint az övé. Viszont ezt nem lengi körbe az illata.
-A vendégszoba hölgyem!-hajol meg előttem miközben beenged az ajtón.
-Pár óráig ki leszel ütve, és mivel vámpírrá is válsz így részben meghalsz. A hallottak szagát pedig nehéz eltüntetni, szóval ide száműzlek, persze melletted leszek!-mosolyodik el.
Egy aprót bólintok, jelezve hogy megértettem.
-Csak hogy tudd.. ezzel az egésszel eltűnik rólad a barátod jelölése.-húzza el a száját.
-Nincs barátom.. Zack kidobott.-rántok vállat.
A név kiejtése közben kihagy egy ütemet a szívem, amit Blake is észrevesz. Egy aprót bólint majd maga elé húz.
-Ez most fájni fog, és el fog tartani egy darabig..-fordítja el a fejem.
A nyakamra hajol és megharap, pont ott ahol Zack is megjelölt..
Nem fáj, mégis felzokogom. Blake szinte azonnal megáll. Véres ajkakkal néz rám és fogja két keze közé az arcomat.
-Hé kicsilány! Nagyon fáj? Csinálhatjuk holnap is..-néz szemembe.
-Nem fájt.. csak az emlékek és.. mindegy. Kérlek..-fordítom el a fejemet.
Újra nyakamra hajol, de most derekamat is megfogja. Óvatosan simít végig többször is a bőrömön a pólóm alatt, ezzel elterelve a figyelmem és nyugtatva engem. Egyáltalán nem érzek fájdalmat, sőt semmit sem érzek, ami nem tudom jó vagy rossz egy ilyen helyzetben.