Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

7. rész

Igazából tetszik egy kicsit Adam, de Zeck jobban megfogott. Annyira elegem van, ez a sok értelmetlen gondolkodás. Mi értelme? Már úgyis elcsesztem.
Idő közben a házunk elé érek, bemegyek a házba és azonnal a szobám felé veszem az irányt, de szerencsétlenségemre Jack megállít a konyha előtt.
-Szia Maya. Milyen volt?-ölel meg.
-Jó.-mondom suttogva.
Elengedem Jacket és már megint megindulok a szobámba.
-Mindig reménykedem benne hogy az én érdemem, de Zack miatt kezdtél el újra beszélni, ugye?-kapja el a kezem.
Bólintok egyet és elhúzom kezemet tőle. Felszaladok a szobámba és a könnyeim már folynak, eddig bírtam tartani magam. Egy pici hiányzott ahhoz hogy el ne sírjam magam Jack előtt. Akaratomon kívül elárultam Zacket. Hogy a francba tehettem ezt vele? Szörnyű ember vagyok..

A szekrényhez megyek felkapom az alvós cuccom, ami most éppen egy bugyi és Zack pólója. Lemosom a sminkem, és gyorsan lezuhanyzom. Bebújok a jó puha védelmet nyújtó ágyamba és töltőre rakom a telefonom. Még csak tizenegy óra van és én már tízkor itthon voltam. Forgolódom és forgolódom, de nem jön álom a szememre, hiába áztattam magam a forró zuhany alatt, az sem csillapította háborgó elmém. Idegesen ugrok ki az ágyból, a szekrényemhez vezet az utam, kiveszem az első dolgot amit megtalálok, majd felöltözöm és egy kicsit igazítok a fejemen.
Az egész alakos tükör elé állok és megigazítom a hajam, fáradtan nyugtázom hogy úgy nézek ki, mint egy zombi. El kell mennem Zackhez, meg kell neki mondanom hogy mekkora szemét vagyok, de hiszen nem is az én hibám, Adam csókolt meg, de akkor miért van ekkora bűntudatom?
Egy hirtelen mozdulattal beleverek egyet a tükörbe, az üveg szilánkjaira törik és hatalmas csörömpöléssel hullik a földre ezer meg ezer darabban. Pár csepp vér is megy a szilánkok után. Hallom ahogy Jack kipattan az ágyából és a szobám felé indul. Kezemből már jócskán ömlik a vér, de valahogy mégsem fáj. Már tompulnak az érzékszerveim is. Arra eszmélek fel hogy Jack beront a szobám ajtaján, de ott meg is dermed. Akkor tér kicsit magához amikor Logan mögé ér. Arcomról patakokban folynak a könnyek, de nem a fizikai fájdalomtól. Inkább a lelki fájdalom az ami nagyobb, minden egyes lélegzetvétellel egyre több darabra hullik a szívem.
Térdeim megremegnek, a következő pillanatban meg már tehetetlenül rogyok a földre. Jack utánam kap és épphogy elkap.
-Hagyj!-ordítok az öcsémre.
Kirántom karom kezei közül, hirtelen meghökken, de szinte azonnal észhez tér. Jack és Logan karom alá nyúl és letámogatnak a lépcsőn. Jobban megnézve csak egy bemelegítő nadrág van rajtuk.
-Nem lenne jó ha Logan megfázna. Menjetek öltözzetek fel!-suttogom Jacknek.
Bólint, de látom rajta hogy csak azért csinálja hogy Logannek ne legyen baja. Leültetnek a cipős szekrényre, Jack megfogja Logan kezét és felhúzza a szobájába. Pár másodperc múlva már átöltözve robognak le a lépcsőn. Megint a kezeim alá nyúlnak és már ki is támogatnak az ajtón. Még csak fél úton járunk Dr. Deatonhöz. Hová máshová mehetnénk? Szinte már törzsvendég vagyok.
A pilláim már nehezednek, egyre kevésbé bírom nyitvatartani a szemem. Sok vért vesztettem, és a kezem fura mód lassan gyógyul. Testem egyre jobban nehezedik amit a fiúk is éreznek.
-Maya már mindjárt ott vagyunk. Bírd ki még egy kicsit.-emel meg kicsit Jack.
Még utoljára erőt veszek magamon, és mindent megteszek hogy a lehető legtöbb terhet levegyem a srácok válláról.
Valaki figyel, sőt sokkal inkább valaki fut felénk. Ez Jacknek is feltűnik, aki szinte azonnal a földön köt ki. Hirtelen egy nyíl fúródik a combomba amikor öcsémhez sietek. A kóma azonnal elhagyja az elmém, amint a veszély egyre közelebb kerül hozzám. Épphogy csak pislogok egyet, mire újra kinyitom a szemem egy vas rúd közeledik sürgősen felém és szegez a földre. Nagyon rosszul vagyok, de kihúzom a rudat a hasamból, minden maradék erőmet összeszedve felállok és arébb lököm Logant. Ezzel a tettemel megmentve őt egy nyílvesszőtől, ami így engem talál el. Térdre rogyok kezemet szám elé kapva kezdek el köhögni. A tenyeremet megtölti egy sűrűbb sötét színű folyadék, ez vér. Logan mellém térdel és aggódva figyel.
-Menj vidd innen Jacket Deatonhoz!-kezdek el feltápászkodni.
Jack mellé lépek és segítek Logannek felkaparni a földről, amint biztos távolságba érnek szemeimmel keresni kezdem a támadónkat.
-Na gyere!-ordítom el magam és beszaladok az erdőbe.
Egy tisztásra érve megáll velem szenben a támadónk, alig hiszek a szememnek.
-Alice te...?-suttogom.
-Bosszút állok Adamért. Miattad ölte meg magát!-esik nekem.
Az agyamat annyira sokkolja az információ, hogy minden lelassul körülöttem. Mintha már nem én irányítanám a testem, a lelkem teljesen elhagyott. Akkor térek vissza a jelenbe, amikor megérzek egy éles fájdalmat az oldalamban. Nem akarom megölni Alisont, de nem is kell. Lerúgom magamról, így egy fához csapódik, ha szerencsém van elájul, és így lesz időm menekülni. Éppen hogy kiérek az erdőből négykézlábra borulok és köhögni kezdek. A már már fekete folyadék megállás nélkül hagyja el számát, valaki megfogja a derekam és felhúzz a földről. Az illetőt megnézve talán Zack az, legalábbis azt hiszem. Megérzem jellegzetes illatát és egyből világossá válik hogy ő az. A derekam tartja, a kezem a válla felett áthúzza és összekulcsolja ujjainkat. Minden mozdulatnál felszisszenek, de a fájdalmam kicsit elviselhető. Hát persze, ezért kulcsolta össze a kezünket, el akarja venni a fájdalmam. Elveszem a kezem az övétől, a vállára könyökölve bicegek tovább. Pár hosszúnak tűnő perc múlva Dr. Deaton rendelőjéhez érünk. Már alig van erőm, szinte szó szerint beesünk az ajtón. Deaton mintha csak megérezte volna érkezésünk, rögtön elénk siet.
-Mi történt?-lép mellém Deaton és segít.
Egyenesen össze esek és a két férfi tart engem, Zack is készségesen segít. A szemeim le-lecsukódnak és már alig bírom nyitva tartani őket. Pár percen belül elnyel a jól ismert sötétség..