Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

15. rész

Valaki hangosan üti az ajtót, felállok Maya mellől és kinyitom azt. Jack dühös arca fogad, mögötte pedig Logan áll lehajtott fejjel.
-Hol van a nővérem?!-néz át vállam felett.
-Neked is szia! Maya jobban van, éppen azt próbálja kiheverni amit tettél vele.-állom el az útját.
-Esetleg segíthetek valamiben?-kérdezek rá.
Már percek óta csak összehúzott szemekkel néz rám. Vállam az ajtó keretnek vetem és összehúzott szemöldökkel nézek vissza rá.
-Kérem a nővérem! És tűnj el az életéből!-bök mellkasomra.
-Először is, ha megkérhetlek a kezedet a helyén tartsd! Másodszor pedig, felnőtt ember és eltudja dönteni mit akar!-teszem zsebre kezeim.
-Dehogy tudja! Fülig szerelmes beléd, aztán meg majd pofára esik ha otthagyod őt!-morogja.
-Hát ez nem fog megtörténni, csak mert én is szeretem őt!-jelentem ki.
Tetőtől talpig végigmér, majd elfintorodik.
-Ha megbocsájtatok meg kell néznem hogy van Maya.-zárom be az orruk előtt az ajtót.
Visszaülök a kanapé mellé és az arcát kezdem tanulmányozni. Gyönyörű! Mindene az, a teste és a lelke is. Az arcára simítok, mire nyitogatni kezdi szemeit. Hasa szerencsére már teljesen meggyógyúlt.
-Jól vagy?-mosolyodom el.
Egy apró bólintást kapok válaszul, amint realizálja hogy nincs rajta póló össze húzza magát.
-Menj el fürödni, viszek be neked ruhát.-mosolyodom el.
-Köszönöm, úgy mindent!-nyom puszit arcomra.
Felhúzom a kanapéról és a fürdő felé terelem. A szekrényemből keresek neki egy pólót és egy alsót, hatalmas késztetést érzek arra hogy belépjek mellé a zuhanyzóba. Lerakom a ruháját a mosogatógépre, és leveszem a sajátomat. Kinyitom a kabin ajtaját és belépek mögé.

Maya szemszöge

Hallom nyílni az ajtót és csukódni, majd egy halk puffanást. Megcsap a hideg levegő ahogy kinyílik az ajtó mögöttem. Hátra nézek a vállam fölött és meglátom Zack vigyorgó fejét. Lassan felé fordulok, látványos végigmér, én is hasonlóan cselekszem. Közelebb lépek hozzá és nyaka köré csavarom kezeim, míg ő derekamnál fogva közelebb húz magához. Erősebben fog rá a derekamra, én pedig elengedve őt oda kapok. Éles fájdalom nyílal a testembe. A sebem már begyógyult, most mégis fáj.
-Hé! Mi a baj? Én voltam? Úgy sajnálom..-simít fülem mögé egy tincset a hajamból.
-Ne beszélj butaságokat! Nem te voltál. Nem tudom mi történt..-nézek le a hasamra.
-Áh!..-szorítok rá a testrészemre.
Óvatosan elveszem kezeimet, amik most véresek. Kezdek pánikolni, mi a franc ez?!
-Had nézzem!-húzza el kezeimet.
-Ez nem a te sebed, mármint amit az öcséd csinált az nem így nézett ki!-néz rám.
Óvatosan megfogja a kezem és megpróbálja elvenni a fájdalmam.
-Miért nem tudok segíteni?-értetlenkedik.
-Mert már nem fáj..-suttogom.
-Mégsem gyógyulsz! Mi a franc ez?-kezd el pánikolni.
-Nyugi! Semmi gond!-simítok az arcára.
Megszédülök és hirtelen a hideg csempének esek.
-Jól vagy?-segít visszaszerezni az egyensúlyom.
-Igen..-bólintok egy aprót.
Zack a kezébe kap és kivisz a zuhany alól. Leültet a mosógépre addig amíg ő elzárja a vizet. Egyre jobban szédülök és a fejem is előre esik. Gyorsan a dereka köré csavar egy törölközőt és visszalép hozzám. Látom hogy kezd úrrá lenni rajta a pánik, én vele ellentétben teljesen higgadt vagyok.
-Hé! Maradj velem!-emeli fel a fejem.
Egy aprót bólintok és megtámaszkodom a kezeimen. Óvatosan felöltöztet és a pólóját feltűri a hasam sebesült oldalán, egy törölközőt szorít oldalamra, de az szinte azonnal rózsaszínné színeződik a véremtől. Újra a karjaiba emel és bevisz a szobájába. Szinte azonnal meg is fordul és kiindul az ajtón.
-Zack, ne hagyj itt..-nyúlok utána.
-Csak egy pohár vizet akarok hozni neked.-lép vissza mellém.
Egy apró puszit nyom a homlokomra, és ismét megfordul.
-Nem kell! Csak ne hagyj itt..-motyogom.
Az ájulás szélén vagyok mikor Zack leül mellém. Óvatosan felültet és mellém ül, egész testem mellkasa felé húzza és hagyja hogy tehetetlenül neki dőljek. Átnyúl kezem alatt és hasamra szorítja a valamikor hó fehér törölközőt. Percek telnek el mire feltűnik hogy ő már fel van öltözve, észre sem vettem hogy mikor öltözött fel. Bár félig meddig az ájulás határán állok, de valahogy mégis mindig visszaránt valami.
-Maya, elő tudod hívni a fogaidat?-kérdezi tőlem.
Csak egy aprót bólintok és végig nyalok a fogaimon amik hegyesre váltanak. A fejem tompa és gondolkozni is nehézkes, de igyekszem figyelni rá.
-Egyszer már sikerült, hátha most is fog!-Zack oldalra billenti a fejét és közelebb hajol.
Ahogy a nyaka elém ér egy aprót szippantok ezzel orromba szökik az illata. Még mindig mámorító, egyszerűen imádom.
-Sajnálom..-suttogom halkan.
Fogaimat a puha bőrébe mélyesztem, és ismét megcsapolom a vérét.