Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

5. rész

Pár nappal később

Logan minden nap nálunk vacsorázik, amit egy cseppet sem bánok, olyan aranyosak együtt Jackel, talán jobb is hogy az öcsém meleg. Nem akarom hallgatni a nekemaszüleimfullgazdagokezérténegyelkényeztetettribanvagyok-os hangjukat a lányoknak. Bár mostanában elég sokat veszekednek, mert Logan sejti hogy itt körülöttünk valami nagyon nincs rendben. Már nem egyszer mondtam Jacknek hogy nyugodtan mondja el neki a titkunk, de nem tette, nem tudom miért. Logan megértené, rendes srác, és tudom hogy Jack nagyon szereti őt, de ha így folytatja Logannek be fog telni a pohár. Most is épp veszekednek és ha nem állítom le a végén elfajul. Nem volt a közelemben a telóm ezért átváltozok és közéjük ugrok figyelve arra hogy senkinek ne legyen baja. Logan hirtelen ugrik hátra egy nagyot. Megijedt, ami egy ilyen helyzetben teljesen érthető. Visszaváltozok emberré és felállok a földről, leporolom magam és kezet nyújtok Jacknek, aki elfogadja azt. Mire sikeresen felrángatom az öcsém Logan már igen türelmetlenül álldogál mögöttünk. Jacknek végre muszáj lesz elmondani a dokgokat Logannak.

-Ez király!-szólal meg hirtelen Logan.
Megrázom a kezem ilyen is-is módon. Van jó oldala, de természetesen ennek is megvan a hátránya.
Végre minden rendeződni látszik itthon, leírom egy lapra a fiúknak hogy elmegyek vacsorát csinálni. Otthagyom őket a nappaliban, de még így is hallok mindent amit beszélnek. Jack elhívja Logant randizni. Ez olyan aranyos.

Megvacsorázunk és mindenki megy a dolgára. Én személy szerint elmosogatok, utána megyek tusolni és végül aludni, vagyis akartam volna aludni, de nem tudok, remélem hamarosan változik ez. Hogy miért? Mert Jack szobájából nyögések haladszódnak át, és nem úgy tűnik mint ami egyhamar változni fog.

Holnap hétfő, pontosabban ma hétfő mert hajnali 4 óra van. Jacknek ma nem kell suliba mennie, így könnyű, viszont én ma ugyanúgy dolgozom. Mindegy, ma már úgysem fogok aludni, inkább felöltözöm és elmegyek futni.

Már egy órája futok amikor megrezdül a telefonom. Sms-em érkezett Jacktől, azonnal meg is nyitom.
Jack:Merre vagy?
Én:Eljöttem futni. Mindjárt megyek.
Jack:Rendben
Ezzel elindulok haza ahonnan körülbelül nyolc kilométerre vagyok, de pár perc alatt hazaérek, hála a farkas sebességnek, ez mondjuk határozottan előny. Egyenesen megcélzom az emeletet, munka előtt le kell még zuhanyoznom, út közben találkozom Jackkel.
-Hogy hogy futni voltál?-kérdezi tőlem összevont szemöldökkel.
Én:Hangosak voltatok egész éjjel, nem tudtam aludni és ezért elmentem futni négy körül.
Írtam neki az sms-t amit ahogy elolvas elönti arcát a pír, én csak elmegyek mellette és vállba veregetem.

Minden szokásosan telik, éppen dolgozom. A napok ismétlődő sorozatok, mostanság Zackel sem találkoztam, persze telefonon beszélünk, de az nem ugyanolyan. Szerencsére nemsokára lejár a munkaidőm, félreértés ne essék, szeretem a munkám, de ha nincs sok vendég egy idő után unalmas. Tizenöt perc van zárásig, szóval már takarítunk. Ahogy egészre vált az óra összeszedem a cuccom és lelépek. Kilépve az ajtón egy cigit veszek elő, most gyalog jöttem, nem volt kedvem motorozni sem gördeszkázni. Már az út felénél járok, amikor meghallom hogy valaki a nevemet kiabálja a hátam mögül. Megfordulok, Zack fut utánam, mivel kedves vagyok, megállok és megvárom míg mellém ér. Automatikusan kezemért nyúl és összekulcsolja ujjainkat, és közelebb hajolva egy csókot nyom ajkaimra. Megfordulunk és tovább indulunk.
-Maya, szeretlek!-szólal meg kis idő múlva.
Elmosolyodom majd gyengéden megszorítom kezét.
-

Megint nem szólalsz meg?-bigyeszti le ajkát.
Megállok és magam felé fordítom, minden szó nélkül harapok rá alsó ajkára és meg is húzom azt.
-Szeretlek.-vigyorodom el.
Két keze közé fogja arcomat, és egészen közel hajol hozzám, de nem csókol meg.
-Az isten szerelmére, csókolj már meg!-morranok fel.
Zack viszont még mindig nem mozdul, erőszakosan nyúlok tarkójához és érintem össze ajkaimat. Úgy hiányzott már, egyszerűen imádom a puha ajkait, és azt ahogy óvatosan fogai közzé veszi alsó ajkam, majd meg is szívja. Pár puszi után elválok ajkaitól és sarkon fordulva hazaindulok, Zack kezem után kap és ő is velem tart. Belépünk a házba és egyből a konyhába veszem az irányt, a vendégem szó nélkül követ.
-Ha nem bánod főzök, Jack és Logan is nemsokára hazaér.-mosolygok rá.
-Segítsek valamit?-karolja át derekam.
-Segíthetnél szeletelni.-húzom széles vigyorra szám.
Zack elé rakom a vágó deszkát és egy éles kést. Elé rakok mindenféle zöldséget azzal az információval hogy aprítsa fel és tegye a serpenyőben őket. Én addig előveszem a húst és párolni kezdem, majd a feldarabolt zöldségekkel is ezt teszem. Felülök a konyhapultra és Zacket a lábaim közzé rántom.

Jack szemszöge

Ma is egy fárasztó napon vagyunk túl, Logan és én örülünk hogy hazaértünk, de valami mégis furcsa. Egy ideig cipő van az ajtóban, és a nővérem csillingelő nevetése mellett hallatszik egy mély és rekedt hang is. Értetlenül nézünk egymásra az én szerelmemmel, Logant magam mögé húzva indulunk el a konyha felé. Meglepetten tapasztaljuk hogy a konyhában Maya és számomra ismerős idegen srác csókolózik.
-Khm sziasztok!-köhintek egyet.
-Sziasztok!-köszönnek egyszerre.
Ami meglep hogy még Maya is megszólal. Ez a srác vélhetően pár nap alatt rávette arra a nővérem hogy beszéljen? Nekem évek alatt sem sikerült. Fura, de most jobban érdekel az idegen keze, ami a nővérem csípőjén, már már fenekén pihen. Szikrákat szóró szemekkel vizslatom őket. Maya leugrik a pultról majd hozzánk lép és megölel minket.
-Srácok ő Zack, Zack ők Logan és Jack.-mutat be minket egymásnak.
Kezet fogunk, majd mi felvisszük a cuccunkat és kényelmesebb ruhában térünk vissza hozzájuk. A nővérem szemmel láthatóan boldog, amit úgy tűnik az új jövevénynek köszönhetünk. Hát legyen, lehet nem olyan rossz ez a srác.
-Ergo szívás volt az egész.-nevet fel Maya.
Sajnos fogalmam sincs miről beszélt, túlságosan lefoglalt Zack elemzése.
-És Zack, mi is vagy te?-nézek rá.
Lehetetlen megfejteni őt.
-Vérfarkas.-megvillantja kék szemét.
Megölt valakit, normális esetben aranysárga lenne a szeme.
-Kék a szemed, kit öltél meg?-vágok egyből a közepébe.
Maya csak elképedve néz rám, majd inkább szomorúan.
-Ezt nem szeretném megosztani, ha nem bánod.-mosolyodik el fájdalmasan.
Úgy tűnik jó helyre tapintottam, valamit titkol, az a kérdés hogy csak előlünk vagy Maya előtt is.