Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

19. rész

-Jack..-suttogom.
-Mi az? Mond el, meghallgatlak! Semmi sem lehet olyan borzalmas hogy ne oldjuk meg együtt! Eddig is mindent átvészeltünk.-mosolyodik el biztatóan.
-Én..-habozok.
-Tudd hogy nagyon szeretlek! Mindennél jobban drága kisöcsém! Bár már nem is vagy olyan kicsi, szépen felnőttél.. büszke vagyok rád.-nyomok puszit arcára.
Halványan elmosolyodom az utolsó mondatomra, emlékek százai pörögnek végig a szemem előtt, istenem mennyire hiányozni fog. Annyi hülyeséget éltünk át együtt, sőt mindenen együtt mentünk át. Anyáék elvesztését és most én.. én is.. Percekig magam elé bámulok és meg sem szólalok.
-Kezdesz megijeszteni..-húzza el a száját.
Nyugi Maya, csak mond ki, joga van tudni róla.. Kevés biztatás után sikerül kinyögnöm végre.
-Haldoklom..-suttogom.
Hang alig hagyja el a számat, de Jack mégis jobban magához szorít. Nem hisz nekem, nem érti miről beszélek.
-Nem, dehogy is. Semmi baj, együtt megoldjuk!-szorít magához.
-Nem érted!-tolom el magamtól.
-De értem! Össze vagy törve, de én itt vagyok neked, és Logan is!-mosolyodik el.
Ellépek tőle és sóhajtok egy nagyot, hátat fordítva neki idegesen túrok a hajamba. Nyugodtnak kell maradnom, de sajnos egyre jobban megy fel bennem a pumpa. Kezdek összeomlani, nem kéne többet látnia ahogy szétesem és atomjaimra hullok.. Most értettem meg hogy mit veszítek..
-Jack! Nem, nem oldjuk meg! Én tényleg haldoklom.. meg fogok halni..-suttogom.
Testvérem dermedten néz rám és meg sem szólal. Felfogta hogy mit mondtam neki, bár szerintem még mindig nem hisz nekem teljesen.
-Kurvára haldoklom! És az a szar hogy kezdem felfogni! Kezdem érteni, mindent és hogy mi lesz és.. és.. nem akarok meghalni! Élni akarok!-ordítom el magam.
Egyszerre sírok és dühöngök, kezdek átváltozni, már ezt sem tudom irányítani. Erőből beleverek a falba, hallom recsenni a csontjaimat, de ez érdekel a legkevésbé.
-Meg fogok halni! Érted? Kibaszottul meg fogok halni!-még egyet ütök a falba.
Jack egyből magához tér és lefog, a karjaiban esek a földre ő pedig jön utánam.
-Haldoklom Jack..-zokogom el magam.
-Shh, semmi baj..-simogatja a hátam.
-Ki akartam élvezni a maradék időm, erre elvesztem Zacket.. minden szétesik körülöttem..-szipogom.
-Semmi baj, megoldjuk.. gyere, pihenned kell..-állít fel a földről.
Az ágyhoz vezet és segít lefeküdni, elhagyott az összes erőm, fáradt vagyok és gyenge. Jack betakar és nyom egy puszit a homlokomra, majd megfordulva az ajtóhoz megy.
-Ne hagyj itt!-nyúlok utána.
Egy szó nélkül visszajön és befekszik mellém, régen mindig én maradtam így itt vele, változnak az idők, most neki kell felnőttnek lennie helyettem.
-Itt vagyok, nem megyek el amíg el nem alszol.-ölel magához.
A fejem a mellkasába fúrom, így viszonylag hamar elnyel az álmok világa.

Sötét van, arcok rajzolodnak ki a szemem előtt, amiket testek és környezet követ. A temetőben vagyunk.. A családom egy koporsó előtt sír, és könyörög hogy a benne fekvő kelljen fel. Közelebb lépek hogy lássam az arcát. Én fekszem a koporsóban..
-Jack! Hé mi folyik itt?!-próbálom megérinteni a vállát.
-Nem látnak téged..-mondja egy hang mögüllem.
Nem kell megfordulnom ahhoz hogy tudjam ki áll mögöttem.
-Apa!-fordulok hátra.
A nyakába borulok és ölelem ahogy csak tudom. Lassan kinyitom a szemem és apám háta mögött egy vakító fehérség fogad. Lassan megindulok felé, éppen lépnék egyet mikor apa elkapja a kezem.
-Kislányom! Ne menj oda! Fuss az ellenkező irányba! A tömegben keresd meg Blake-et és ha megtalálod ne engedd el többet!-ránt vissza.
-Szóval te küldted őt hozzám?-nézek rá.
-Igen, de most menj, nem sok időd van!-lök a tömeg felé.
-Látlak még?-ölelem meg.
-Remélhetőleg mostanában már nem, vigyázz magadra és ne haldokolj!-enged el szülőm.
Egy bólintás kíséretében berohanok a tömegbe. Minden ember szembe jön velem ezzek lassítva engem. Vállaknak ütközöm ahogy próbálom megkeresni Blake-et. Egyetlen ember van aki egyhelyben áll és engem néz. Blake..
Gyorsabban rohanok és egyre közelebb vagyok.
-Blake!-csapódok a karjai közzé.
Szorosan zárja körém kezét és minden feketére vált. Szétnyílik állatunk a föld és zuhanni kezdünk.