Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

14. rész

2 héttel később

A helyzet változatlan itthon. Jack nem szól hozzám, Logan semmit sem ért belőle, én meg a lehető legtöbb időt töltöm Zacknél. Én próbáltam kommunikálni testvéremmel, de ha ő nem hajlandó akkor én sem erőltetem tovább.

Éppen vacsorát készítek, Jack és Logan is hazaér lassan. Ma kivételesen itthon leszek, meg kell ezt beszélnem Jackel. Pár perc telik el, és meg is érkezik a két jómadár.
-Sziasztok!-köszönök nekik.
-Szia!-hallom meg Logan hangját.
Jack csak egy morgással válaszol, ebből már nagyon kezd elegem lenni. Valamit beszélnek, de nem igazán figyelek rá. Logan jelenik meg mellettem mosolyogva.
-Na mi a helyzet?-nézek rá fél szemmel.
-Nem sok minden, csak az érdekel hogy mi történt közted és Jack között, mert ő nem mond semmit..-húzza el a száját.
-Nem bírja Zacket, pedig ha ő nem lenne már elvesztettem volna az erőmet. Ezen vesztünk össze.-mondom el röviden.
Elzárom a gázt és Jack is visszaér, csendben leülünk vacsorázni.

-Nem Maya! Kurvára nem érdekel! Évek óta próbálkozom hogy végre megszólalj, erre megjelenik egy kis senki és egyből beszélsz! Arról meg ne is beszéljünk hogy ittál a véréből! Ráadásul egy kibaszott gyilkos! Te meg önként menekülsz a karjai közé! Te teljesen hülye vagy?!-kiabál velem.
Nyugodtan meg akartam beszélni mindent, de úgy tűnik hogy vele most nem lehet. Két mondat után elkezdett kiabálni velem, hiába próbáltam a legnagyobb higgadtsággal kezelni a helyzetet. Velem szemben áll és az asztalon támaszkodik, míg én nyugodtan ülök. Közel sem vagyok nyugodt, de nem akarok rontani a helyzeten, legalább egyikünk ne veszítse el a fejét.
-Hagytál volna ott évekkel ezelőtt! Egy kibaszott árvaházban is jobb lenne mint itt! Anyáék is miattad haltak meg, mert neked mindig volt valami bajod, ha akkor nem kell miattad elin...-nem érkezi befejezni.
-Elég volt!-morranok fel.
Felállok és az asztalra csapok egy nagyot, szemeim is vörössé válnak. Dühösen és tekintélyt parancsolóan nézek testvéremre, itt még mindig én vagyok az alfa. Jack egy ideig állja a tekintetem, végül inkább előfordítja a fejét, ezzel behódolva nekem. Logan pedig értetlenül köztünk kapkodja a fejét.
-Ezt most hagyd abba! Iskola mellett dolgoztam éjt nappalá téve hogy eltartsam a segged.. és kibaszottul ne beszélj így velem, itt még tudtommal mindig én vagyok az alfa és a felnőtt! Majd akkor lesz jogod beleszólni az életemben, ha én is beleszólok a tiédbe! Kibaszottul mindent megtettem azért, hogy új életet kezdhessünk, végre én is boldog lehetnék, de neked bajod van Zackel! Miért? Miért nem tudod elfogadni hogy én is próbálok végre boldog lenni?-a véget szinte már suttogom, a kezdeti dühöm teljesen eltűnt, sokkal inkább csalódott vagyok.
-Miért nem tudod elfogadni hogy szeretem őt? Tisztában vagyok vele hogy ölt embert, többször látom azokat a kék szemeket, mint te azt gondolnád! De ez engem nem zavar, akkor téged miért? Én is öltem, mint szinte mindannyian, vagy ölsz vagy megölnek, mindenki magának dönti el hogy kinek melyik a jobb..-vonom kérdőre.
-Semmit sem tudsz róla! És te szereted? Tudod őt szeretni? Undorító!-köpi a szavakat.
Itt pattan el az agyam végérvényesen. Megkerülöm az asztalt és a legközelebbi falnak szegezem Jacket a nyakánál fogva. Farkasszemet nézünk egymással, mind a kettőnk szeme világít. A vállamnál fogva lök el magától. Előjönnek fogai és körmei is, így morog rám.
-Ne nevettes! Alfa vagyok!-vicsorgok rá.
-Logan! Menj fel az emeletre!-morgom a fiúra nézve.
Ahogy eltűnik a lépcsőn Jack nekem ugrik. Nem fogom őt bántani, ezért csak védekezem, mígnem hagyom magam. Megígértem hogy amíg élek, megvédem őt, akár magamtól is ha az kell. A földre terít, és ott karmol ahol ér, hagyom magam, mintsem hogy ártsak neki. Elég hamar elfárad miután távozik a nagy adrenalin a szervezetéből, így könnyű szerrel lerúgom magamról, a kanapénak csapódik és beveri a fejét. Óvatosan felállok és körbenézek, az egész nappali romokban áll. A hasamon egy hatalmas seb éktelenkedik, ami ismét túl lassan gyógyul, megszédülök és megtámaszkodom a falnál.
-Logan! Szedd össze Jacket és fektesd le!-ordítok fel az emeletre.
A fiú lerohan az emeletről és értetlenül néz körbe ahogy leér, egyből hozzám siet, de csak bólintok egyet Jack felé és kitántorgok a bejárti ajtón. Remélem mostmár megnyugodott egy kicsit a lelke, és azt is remélem hogy hamarabb odaérek Zackhez minthogy elájulnék.

Újra kopogok, de még mindig semmi reakció nem érkezik rá. Tehetetlenül csúszok le a fal mellé, lábaim kinyújtom és csak nézek magam elé. Még mindig nem gyógyult meg a sebem. A szemeim is egyre nehezebbek, próbálom magam tartani, de úgy tűnik hogy lehetetlen, percekkel később elájulok.

Zack szemszöge

Ahogy belépek a bérházba megcsapja az orrom a tömény vér szag. Már eddig is éreztem, de most bizonyosodott be számomra hogy kié.
-Maya!-indulok fel.
Szinte rohanok, amíg meg nem pillantom őt. Három vámpír kering körülötte, mint a prédáját leső vad, csak a megfelelő pillanatra várnak. Amilyen gyorsan csak tudom kinyitom az ajtót és a karjaimba kapva viszem be a kanapéra hogy mégcsak esélyük se legyen a vérszívóknak. Erősen bevágom magam mögött az ajtót, ezzel jelezve hogy tűnjenek el a nemkívánatos személyek. Óvatosan leveszem róla a pólót és hozok egy vizes törölközőt, lemosom a hasáról a vért és lefertőtlenítem a sebet. Lassabban gyógyul mint kellene, valami még mindig nem jó.
-Ki tette ezt veled?-simítok arcára.
-Jack..-suttogja csukott szemmel.
Álmában beszél, megfogom a kezét és próbálom elvenni a fájdalmát, de nem tudom. Egyszerűen nincs fájdalma, pedig a seb még mindig nem gyógyult meg teljesen.
-Mi történt?-kérdezek újra.
-Összevesztünk..-motyogja.