Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

10. rész

Ha megélted a poklok
poklát.
Utána már csak jobb lehet.

Jack szemszöge

Maya állapotát stabilizálták. 1 hét telt el, de még mindig nem ébredt fel. Ha ma nem ébred fel holnap lekapcsolják a gépekről. Amit teljesen mi sem értünk, hiszen más hónapokig fekszik kómában, és nekünk csak ennyit adnak. Ez az utolsó esély, minden nap itt vagyunk vele, viszont Zack csak éjszaka jön, miután mi elmentünk, és reggel már nincs itt mikor jövünk. Ezt is csak onnan tudom hogy itt marad az illata, valamiért feltűnően kerül minket. A nővéremnek 3 bordája repedt el, meg a bal csuklója. A bordái épp hogy nem törtek el, így semmilyen szervet nem értek el, az még csúnyább károkat okozott volna, de így sem úszta meg, belső vérzést így is találtak, azért tartott olyan sokáig a műtét. Ez sem lenne nagy baj, sőt pillanatok alatt meggyógyulna, ha minden rendben lenne, de valami nagyon nem stimmel vele. Maya sokkal lassabban gyógyul, mint kellene, ami eddig pár perc volt most pár nap is lehet, vagy akár hét. Ráadásul ezek mind nagyon komoly sérülések, és csak 30% esély van arra hogy felébred, mégis minden pillanatban reménykedünk. Most is itt ülök mellette és a kezét fogom, hátha történik valami. Bár a szoba legtávolabbi pontjába bamulok, ránézni Mayára nem mindig tudok, bevillan a kép hogy elveszítem, amire még nem állok készen.
-Jack.-szorítja meg a kezem.
Egyből oda kapom a fejem, Maya résnyire nyitott szemmel próbál valamiféle mosolyt varázsolni arcára, bár sokkal inkább grimasz lett. Annyira meglepődöm azon hogy ébren van, hogy pár másodperc erejéig leblokkolok.
Istenem de boldog vagyok!
Egyből megnyomom a nővér hívót, pár másodperc múlva pedig be is jön egy. Rögtön utána az orvos is megérkezik, egy pár lépést hátrébb lépek, tudom hogy zajlik ilyenkor. Rengeteg kérdés, nézik az értékeket, elmondják mennyire örülnek hogy felkelt és stb.

Zack szemszöge

Bemászok az ablakon, mint egy hete minden este. Leülök Maya ágya melletti székre és megfogom a drágám kezét. Kicsit előre dőlve egy rövid csókot nyomok homlokára, de ami történik arra egy cseppet sem számítottam. Maya megmozdul és rám emeli csodaszép szemeit. Először alig hiszem el hogy tényleg ébren van, pár perc kell mire fel tudom fogni. Csak nézek rá, mint ahogy az ember a számára legértékesebb kincset bámulja.
-Szia!..-mosolyodik el.
-Szia! Annyira örülök hogy végre láthatom gyönyörű szemeid.-csókot nyomok ajkaira.
-Mikor keltél fel?-elsimítok egy tincset arcából.
-Egy pár órája.-simul jobban tenyerembe.
-Nem fekszel mellém? Már hiányoztál, vártalak hogy mikor jössz..-csúszik arébb.
-Te is hiányoztál nekem, el sem tudom mondani hogy mennyire! Minden éjszaka itt voltam melletted.-felállok a székből.
Leveszem a kabátom majd felemelem a takarót és befekszem az én szépségem mellé. Óvatosan ráfekszik mellkasomra, de arca még így is párszor fájdalmas grimaszba torzul.
-Hol fáj?-simítok oldalára.
-Pont ott..-szorítja össze fogait.
-Sajnálom!-kapom el a kezem az említett testrészről.
Puszit nyomok homlokára majd egyikünk sem szól többet.

Túlságosan elaludtam, nem volt időm kimászni az ablakon, mire feleszmélek Jack és Logan lép be az ajtón. Még mindig Maya mellett fekszem, aki békésen alszik a mellkasomon.
-Sziasztok!-köszönök a két fiúnak.
-Jé hogy lehet hogy még itt vagy és nem léptél le?-tesz gúnyos megjegyzést Jack.
-Meg tudom magyarázni..-nézek rájuk.
-Hallgatom.-dől neki a falnak Jack.
-Alice vadászik rám, ezért meghúztam magam.. ha nappal jöttem volna be hozzá..-nézek a mellettem alvó lányra-ide vezettem volna Alice-t. Így is félő hogy megtalál.. nem bírnám elviselni ha Mayanak még több baja esne..-suttogom.
Maya átveti törött kezét hasamnál és magához szorít. Szeretem ezt a lányt, mindennél jobban.
Egy puszit nyomok a homlokára, mire még közelebb húz magához, már ha ez lehetséges.
-Ma hazaengedik.-biccent a lány felé
-Tudod hol lakunk.-ránt vállat.
Megfordul és Logannel együtt elhagyják a kórtermet. Nem értem hirtelen haragját, de nincs is sok időm gondolkodni mert felébred az én szemem fénye. Óvatosan arébb csúszik én pedig felülök majd arcára simítok.
-Megkeresem az orvost és elindulunk haza.-mosolygok rá.
Csak álmosan bólint egyet és visszaejti fejét a párnára, annyira aranyos. A recepciós pulthoz lépek és megkérdezem hogy kihez kell mennem hogy végre hazamehessen az én gyönyörűm. Pár perc múlva meg is találom az orvosát, Maya saját felelősségre elhagyhatja a kórházat. Aláír minden papírt és pár perccel később ki is lépünk az ajtón, a kocsimig meg sem állunk. Bár még nagyon nehézkes a mozgás Maya számára, mintha egy fokkal már elviselhetőbb lenne a fájdalma.

_________________Vége__________________

Köszönöm hogy olvastátok és velem tartottatok.

Szeretlek titeket. ❤❤