Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

23. rész

Már három napja úgymond Blakenél lakom, sokkal inkább csövezek. Dolgozni eljárok, de haza még nem mentem. Tegnap beszéltem Jackel, de konkrét választ nem adtam egyik kérdésére sem, csak életjelet mutattam felé. Majd személyesen elmondom neki, azt amit tudnia kell. Ma viszont már tényleg haza kell mennem. Még van egy órám, aztán mehetek Blakehez a dolgaimért. Blakeről jut eszembe, a napokban kicsit másabb lett a kapcsolatunk. Igaza volt, tényleg kialakult a kötődés kettőnk között. Bár ahogy látom ezt egyikünk sem bánja. Néha még hiányzik Zack, de ő dobott ki, azóta sem keresett. Látni sem láttam, valószínűleg lelépett. Nem fogok azért sírni, mert elhagyott egy apróság miatt. Ez az ő vesztesége, nem az enyém és ha neki így könnyebb, hát menjen. Belefáradtam már abba hogy mindig én küzdök az emberekért. Idő kérdése és túl leszek rajta, nem ragadhatok meg nála. Hiszen életben vagyok, és erősebb mint valaha, és ez egyáltalán nem neki köszönhető. Itthagyott amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, ezentúl én is így állok hozzá.

Mire észbe kapok eltelik az egy óra, mindenki rendbe rakja a részét és összeszedi a dolgait.
-Sziasztok!-lépek ki az ajtón.
Egy-egy szia után a munkatársaim is haza indulnak, én pedig Blakehez. A munkahelyemhez képest elég messze lakik, így majdnem húsz perc séta vár rám. Szinte senki sincs az utcán így vámpír sebességre kapcsolok és egy pislogás alatt a ház előtt találom magam. Ez az egyik előnye a hibridségnek, mind a két faj tulajdonságával rendelkezem. Bár még kicsit furcsa, és nem mindig tudom irányítani, de ez alatt a pár nap alatt egész jól sikerült beletanulni. Sokkal veszélyesebb vagyok mint egy alfa, az állati ösztöneim miatt pedig a vámpír felem erősebb. Igaz, újra meg kell tanulnom kezelni a dühömet, mintha mindent előre kéne kezdenem.
Ahogy belépek az ajtón ledobom a táskámat az ajtó mellé és lerúgom a cipőmet. Blake valószínűleg még nincs itthon, túl nagy a csend. A konyhába megyek inni egy pohár vizet, de megakad a szemem egy cetlin, ami a hűtőn foglal helyet.

Van egy kis dolgom, de mire hazaérsz próbálok itt lenni.

Blake

A cetlit a helyén hagyom, visszatérek eredeti célomhoz, a vízhez. Ahogy lerakom a poharat nyílik is az ajtó és Blake fél perc alatt előttem terem, így neki préselve a konyhapultnak.
-Szia!-mosolygok rá.
-Szia..-viszonozza a gesztusom.
Két kezét megtámasztja mellettem, ezzel elzárva az összes menekülési lehetőségem, nem mintha menni szeretnék. Egy ideig csak bámul engem, de egy hirtelen váltással már arra eszmélek fel hogy ajkaimra tapadt. Két kezét derekamra csúsztatja, míg sajátomat a hajába vezetem. Pár perc elteltével zihálva engedi el számat. Egymást fürkészve kapkodjuk a levegőt. A mellkasára simítok és egy puszit nyomok az arcára.
-Igaz, szívesen folytatnám tovább, de nincs még itt az ideje, és haza kell mennem, tartozom Jacknek egy magyarázattal.-simítom végig az arcát ott ahová a puszit nyomtam.
-Tudom, elkísérjelek?-vigyorodik el.
-Hízelgő ajánlat, de Jack nem igazán szereti a vámpírok egy ideje..-nevetek fel kínomban.
-Félig már te is az vagy.-bicent rám.
-Tudom, és nem fehér embernek való az, amit kapni fogok ha hazamegyek.. fantasztikus életem van a 17 éves öcsémtől és a kioktatásától félek!-nevetek fel.
-Hát igen, tényleg szuper! Beszállhatok én is?-nevet velem együtt Blake.
-Természetesen!-vágom rá még mindig nevetve.
Bár nem értem hogy ezen mi volt ilyen vicces, de még percekig nevetünk rajta, majd arcunk mosolyra vált. Pár perc elteltével Blake elenged és én felmegyek a maradék holmimért, ahogy visszaérek vendéglátóm az ajtóban vár rám. Felveszem a cipőmet és a táskám. Egy csókot nyomok Blake szájára és egy halk köszönés után kilépek a házból. Hazafelé veszem az irányt, de ahogy közelebb érek egyre jobban összeugrik a gyomrom. Valami nagyon nem stimmel..
-Megjöttem!-kiálltom el magam.
Leveszem a cipőm és a nappaliba megyek. Orrfacsaró bűz van itt. Ahogy befordulok az összes levegő a tüdőmben reked. Szédülni kezdek és meg kell kapaszkodnom a falban ahhoz hogy ne találkozzak a padlóval. Olyan erővel szorítom a falat hogy összeroppan a kezem alatt. El akarok tűnni innen..