Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

17. rész

-Jobb lesz ha most kimész!-néz rám Deaton.
-Nem megyek sehova!-fogom meg Maya kezét.
-Akkor nem állíthatsz meg!-szól rám.
-Rendben..-bólintok egy aprót.
-A kezedet meg szerintem vedd el, mielőtt eltöri!-fordul Mayához.
Egy utolsó puszit nyomok a kézfejére majd elengedem.
Deaton előveszem egy szikét és hosszanti vágást ejt Maya kézen. Csak várunk és várunk, de nem történik semmi. Megállás nélkül folyik a vér a kezéből.
-Most mit csinálsz? El fog vérezni!-morranok fel.
A vére illata kezdi elvenni az eszemet, meg fog halni.
-Valami nem stimmel, a vére olyan más. Savanyú és büdös.-szagolok a levegőbe.
-Hidd el, ha meghal nem ez fogja okozni a vesztét.. tényleg jobb lenne ha kimennél..-fogja meg Maya kezét.
-Itt maradok..-suttogom.
Alan egy hirtelen mozdulattal eltöri Maya kezét, aki hirtelen felordít és felizzanak szemei. Partra vetett halként kezd el vergődni az asztalon.
-És most?-nézek Deatonra.
-Megvárjuk hogy a gyors gyógyulás tegye a dolgát, figyelj rá előfordulhat hogy átváltozik és elsza..-akad benne a szó.
Mayának hűlt helye van csak.
-Utána megyek.-bólintok egyet.
-Siess mielőtt valami hülyeséget csinálna!-az ajtóra mutat, ezzel jelezve nekem hogy most nincs időm bámészkodni.
Azonnal futásnak eredek hogy minél hamarabb utolérjem Mayát, ha bármi baja esik azt soha nem bocsájtom meg magamnak.

Maya szemszöge

Eszeveszett rohanásra térek magamhoz. A mancsomhoz vér tapad és olyan érzésem van mintha menekülnék valami vagy valaki elől. Valószínűleg ismételten csak magam elől menekülök. Kezdek fáradni, egy óvatlan pillanatban megbotlok egy kőbe és emberként terülök ki az avaron.
-Áhh!-ordítok fel.
Egy medvecsapda záródott a lábamra. Próbálom szétfeszíteni, de nincs bennem már annyi erő. Hiába próbálkozom, csak egyre gyengébb leszek.
-A kurva életbe..-morranok fel.
-Várj! Hagy segítsek!-térdel mellém egy idegen fiú.
Morogva próbálok hátrébb húzódni tőle, de ezzel csak még nagyobb fájdalmat okozok magamnak. Félig farkas állapotban nyüszítek, és fekszem el. A kezeim nem bírják megtartani a felsőtesem. Az idegen illata borzalmasan orrfacsaró. Egyszer éreztem még csak ilyet.. ő egy vámpír.
-Nem foglak bántani! Csak segíteni akarok!-simít óvatosan a lábamra.
-Csak csináld!-morranok fel.
Egy mozdulattal szétfeszíti a csapdám, ami hangos csattanással ér földet pár méterrel arrébb.
-Köszönöm.-ülök fel.
Megállás nélkül csöpög a vér a lábamról, ismételten nem gyógyulok. A vámpír fintorogva fogja be az orrát.
-Ez valami borzalmas.. mióta áll fent nálad a animalis infirmitatem?-néz rám.
-Hogy mi?-húzom össze a szemöldököm.
-Animalis infirmitatem, azaz állati erőtlenség, vagy gyengeség. A belső farkasod kezd kimúlni..-húzza el a száját.
-Honnan tudsz ennyit?-kérdezek rá.
-Több mint hétszáz éves vagyok, sok mindent láttam már, elég rossz bőrben vagy nem igaz?-nyújtja felém a kezét.
Segít felállni és megtámaszkodni az egyik fánál.
-Amúgy Blake vagyok!-nyújtja ismét felém kezét.
-Maya!-viszonzom.
Csak most veszem észre véres kezeimet. Azonnal elrántom a kezem tőle.
-Sajnálom!-hajtom le a fejem.
-Nem gond, már nem zaklat fel.-mondja nyugodt hanggal.
A karmaim előugranak és fogaim is hasonlóan cselekednek, aszemem majd kisül a helyéről.
-Minden rendben?-teszi vállamra a kezét.
-Menj innen! Nem akarlak bántani!-lököm el magamtól.
A fejemhez kapok és torkom szakadtából üvöltök. Blake megindul felém és karjaim testem mellé lefogva ölel át.
-Túléltem én már rosszabb dolgokat is kislány!-szorít erősen.
-Inkább bennem tegyél kárt mint magadban! Én még meggyógyulok..-suttogja.
-Miről beszélsz?-morgom magamon kívül.
-Amint lenyugszol elmondok mindent.-simít karomra.
Mély levegőt veszek az orromon és lassan kifújom a számon.
-Anya, apa, gyermek.. anya.. apa.. gyermek..-ismételgetem.
Az adrenalin lassan hagyja el a testem, egy pillanatra megszédülök, még szerencse hogy Blake megtart, máskülönben összeesnék.
-A szüleid segítenek uralkodni magadon? Biztosan jó emberek!-enged el óvatosan.
-Igen, azok voltak.-mosolyodom el halványan.
-Gyere, üljünk le, és elmesélem amit tudok.-bólintok.
Egy farönkhöz támogat és segít leülni.
-Ez nagyon ritkán történik meg, és általában egy átok miatt, természetesen lehet más oka is. Először a fáradság jelentkezik, majd szépen lassan nem gyógyulsz és nem tudod kontrollálni az átváltozást.. nem tart sokáig.. hosszú életem során mindössze három ilyen esettel találkoztam..-halkul el a hangja.
-Mi a végkimenetel? Hogyan lehet visszafordítani?-kérdezem.
-Ezt.. nem lehet.. kínok közti halállal jár. Soha senkit nem láttam még, aki túlélte volna azt hogy elveszíti az ösztöneit, mert ti is inkább állatok vagytok mint emberek, sokkal erősebbek az ösztönök. Bár megtanuljátok kontrollálni, úgy ahogy mi vámpírok is, de bárhogy is nézzük, időzített bombák vagyunk, ami bármikor felrobbanhat, ezzel mérhetetlen pusztítást okozva. Hosszú és fájdalmas folyamat, szépen lassan elgyengülsz, megbetegedsz, és ágyhoz leszel kötve, életképtelen leszel..-néz maga elé.
Mintha egy emlék pörögne végig a szemei előtt, teljesen magába szippantja. Pár pillanat múlva megrázza a fejét, mintha ez eltüntetné a gondolatait, bárcsak ilyen egyszerű lenne.
-Honnan tudsz ennyit erről?-nézek rá felhúzott szemöldökkel.