Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

26. rész

Justin tartja magát a kikötésemhez, ha meglát az utcán megfordul és a másik irányba megy. Felfogta hogy nem voltam vicces kedvemben és bármikor képes lennék megölni őt. Nem vagyok gyilkos, bár szemem nem véletlen jég kék, de az más helyzet volt.
Jack kezd megbékélni a helyzettel miszerint hibrid vagyok. Bár még átmentünk pár vitán, de már felhúzni sem tud úgy. Már nem vagyok annyira robbanásveszélyes. Bár néha a munkatársaim le tudják csapni nálam a biztosítékot, de igyekszem kordában tartani a bennem rejlő vadállatot. Igazából Blake segít kordában tartani azt az énemet. Valahogy lenyugtat, nem értem hogy hogyan. Valamit a kötődéssel magyarázott, de nem igazán értettem.

-Hé kicsilány, itt vagy?-rázza meg előttem a kezét Blake.
Megrázom a fejem és értetlenül nézek az előttem ülőre.
-Mi?..-húzom fel a szemöldököm.
-Menthetetlen vagy!-mosolyodik el.
Halkan felnevetek, de azért sértődöttséget színlelve megszólalok.
-Hé! Ez nem is igaz!-húzom fel az orrom.
Még nagyobb nevetés zengi körbe a teret, borzalmas ez a férfi..
-Hogy lehet így nevetni?-vigyorodom el.
Válaszul csak egy fintorgást kapok, ami nekem még nagyobb jókedvre ad okot.
-A helyedben nem szólnék be ilyen közelről!-hajol közelebb vigyorogva.
-Mert mi lesz?-viszonzom gesztusát.
Egy hirtelen mozdulat terem előttem, de mielőtt a falhoz szorítothatna én préselem a hideg téglához őt. A lendülettől kicsit erősebbre sikerült tettem mint ahogy akartam. Valószínűleg egy szép kis horpadás van Blake háta alatt. Vigyorogva teszem a kezem a mellkasára, ezzel a falnál tartva őt, de ez a helyzet sem tart sokáig. A következő pillanatban már én találom magam a falhoz szorítva. Megszeppenve nézek fel rá, de ez sem tart sokáig. Vigyorogva simítok végig a mellkasától egészen a v vonaláig, majd elhúzom a kezem. Tekintetével végig követi az összes mozdulatomat, egy halvány vigyorral néz a szemembe.
-Én nem vérfarkas vagyok, ettől nem tudsz úgy feltüzelni hogy majd kiugorjak a nadrágomból!-suttogja a fülembe.
-Oh igazán! Én nem úgy érzem!-ráfogok a nadrágján lévő dudorra.
Olyan állatias morgás hagyja el a száját amibe még az ablak is beleremeg.
-Ne szórakozz velem kicsilány!-sziszegi fogai között.
Az egész teste meg van feszülve és ugrásra készen várja azt hogy zöld utat kapjon tőlem, de még nem fog. Szeretném még húzni az ágyat egy kicsit, megnézni a tűrés határát.
-Olyan jó lenne ha csak mi ketten az egész napot az ágyban töltenénk.. vagy éppen a konyhában, nappaliban vagy a fürdőben te pedig bennem.. de attól tartok ez nem lehetséges!-húzom el a számat.
Blake fújtat egy nagyot és ellép tőlem pár lépést.
-Tényleg ne szórakozz velem!-motyogja.
Egy hatalmas mosoly kíséretében rántom vissza magamhoz.
-Akkor szórakozz velem te!-vigyorodom el.
Több sem kell, Blake egyből az ajkaimra tapad és nem is akarja elengedni őket. Könnyedén a kezébe kap és meg sem áll velem a szobájáig.

Vasárnap este van, így ideje hazamennem, holnap mehetek dolgozni. Elköszönök Blaketől és elindulok egyedül a sötétbe, nem félek. Bár aggodalomra ad okot a körülöttem elsuhanó árny, de nyugodtan sétálok tovább, ha akar valamit úgyis megállít. Arra a leghülyébb vámpír is simán rájön hogy hibrid vagyok, így nem éppen alkalmas vacsorára. Valószínűleg személyes okból követnek.
-Nem vagyok hülye, tudom hogy itt vagy, szóval ha szeretnél valamit gyere ide és ne keringj körülöttem mint gólyafos a levegőbe!-mondom nyugodt, normális hangon.
Biztos vagyok benne hogy nem Justin az, ő nem játszadozna ennyit, meg szerintem egy életre elijesztettem tőlem. Jacknek és Blakenek nem szokása követni és okuk sincs rá, szóval vagy Zack van itt vagy egy ismerős idegen.
-Ha nem bírsz a szemem elé állni akkor tűnj is el!-teszek egy újabb próbát.
Ez már hatásosnak bizonyul, egy fekete körvonal jelenik meg előttem, ahogy közelebb érek egyre tisztább a kép. Így legyen ötösöm a lottón.