Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

9.rész

2 héttel később

Mint most is mindig kelek fél hétkor. A fiúkat ébresztem és reggelit csinálok nekik, de mindezek előtt felöltözöm és megycsinálom a sminkem. Minden visszakerült a normális kerékvágásba, újra dolgozom és a srácok is suliba járnak. Alisonról egyenlőre semmi hír, mintha elnyelte volna a föld.

Lerobogok a lépcsőn, és kiveszem a hűtőből a tejet, a szekrényből a gabonapelyhet és két tálat hozzá. Lerakom őket az asztalra és két kanalat teszek mellé. Felszadok a lépcsőn egyenesen Jack szobájába, belépek a fiú szobájába. A dolgok szétdobálva, kész káosz az egész, felszedek pár dolgot és a helyére teszem. Majd Jack ágya mellé gugolok, végig simítok az arcán majd puszit nyomok a homlokára. Kipattanak szemei majd elmosolyodik, mielőtt bármit is mondhatna felállok és kisétálok a szobából, egyenesen át a sajátomba. Régen mindig így keltettem, aztán az idő múlásával valahogy ez elmaradt. Talán annak köszönhetően hogy mindketten felnőttünk. Felkapom a táskám és kiindulok az ajtón, lebaktatok a lépcsőn és az ajtóban felveszem a cipőm. Kilépek a bejárati ajtón és a motoromra pattanva indulok dolgozni. Természetesen a megengedettnél jóval gyorsabban hajtok, ennek köszönhetően elkövetek egy hibát, ami akár végzetes is lehet. Egy élesebb kanyarnál átcsúszom a másik sávba, és pechemre egy kocsi teljes erőből nekem jön, frontálisan ütközünk. Alig bírok megmozdulni, de a sisakot még leszedem a fejemről, egy fiatal srác térdel mellém. Kezében lévő telefonáljával kiabálva.
-Hogy hívnak?-simítja ki hajamat arcomból.
-Maya Hart..-csukom le szemeim.
-Hé Maya, maradj velem! Ne csukd le a szemed!-parancsol rám.
Csak bólintok egy aprót és elemezni kezdem az arcát. Szőke göndör fürtök, kreol bőr és igézően kék szemek. Soha nem láttam még ilyen szépet, annyira különleges, ámulva nézem mindaddig amíg a mentősök meg nem érkeznek és el nem visznek mellőle. Bár a srác is beszáll velünk, de a mentősök kitakarják előlem. Annyira szokatlan, sok emberrel találkoztam már, de ilyennel még soha, arra biztosan emlékeznék.

Jack szemszöge

Leülünk a tv elé reggelizni Logannel. Valami hülye film megy, túlzottan nem érdekel, viszont az hogy a műsort egy fontos hírrel megszakítják annál inkább.
-Egy 20-as évei körül járó helyi fiatal nő, motor balesetet szenvedett. Frontálisan ütközött egy autóval. Név szerint egy bizonyos Maya Hart. A fiatal hölgyet a megyei kórházba szállították. Élet és halál között lebeg. Az orvosok mindent megtesznek. A negyvenötös átmenetileg járhatatlan, a forgalmat elterelik. Köszönöm a figyelmet én...-a végét már nem figyelem.
Logannel mind a ketten felpattanunk, úgy ahogy vagyunk beülünk a kocsiba és a kórházba indulunk. Rekordidő alatt érünk oda, bár amekkora sebességgel jöttünk ez egyáltalán nem meglepő. Talán még a kocsit sem zártam be, csak rohanok azonnal a recepciós pulthoz. Semmi más nem tud jelenleg érdekelni, csak a nővérem.
-Jó napot Maya Hart-ot keresem. Az öccse vagyok. Nemrég hozták be.-könnyekkel küszködve beszélek.
-Menjenek eggyel feljebb és ott jobbra a második ajtó.-mutogat a nő.
-Köszönöm.-bólintok egyet.
A lépcsőhöz szaladunk, nem várjuk meg a liftet, egyikünknek sem lenne most türelme hozzá. Logan jön utánam ahogy csak tudd, de még így is lemarad. Felérek megkeresem az említett ajtót, egy műtő. Istenem Maya mit csináltál már megint?... Nem hallok semmit bentről. Mászkálok egy kicsit, de Logan leránt az ölébe. Szorosan ölel, zokogva borulok a fiú nyakába, most tört el nálam a mécses teljes mértékben. Ahogy a hátamat kezdi simogatni még nagyobb zokogásba kezdek. Látom rajta, hogy ő sincs jól. Nem telik el sok idő és ő is sírni kezd. Szemeim le-lecsukódnak, végül úgy is maradnak és elalszom Logan karjaiban.

4 órával később

Két órája keltem fel, senki nem jött ki még a műtőből, már lassan 6 órája műtik Mayát. Vérfarkas, ennek nem így kéne lennie, már akkor meg kellett volna gyógyulnia amikor a mentőbe rakták. Óráknak tűnő percek telnek el, de még mindig semmi, csak várunk és várunk. Kezd őrjítő lenni ez a várakozás. Hosszú percek telnek el, mire végre egy orvos lép ki az ajtón, azonnal körbenéz embereket keresve. Amint meglát minket felénk indul, felpattanok és gyors léptekkel haladva megállok előtte.
-Elnézést önök a hozzátartozói a hölgynek?-néz hol rám hol Loganre.
-Nem csak én, az öccse vagyok. Ő pedig a barátom.-mutatok a mögöttem alvó fiúra.
Egy pillanatra hátra is nézek, már nem sír, csak békésen alszik, a szemei is dagadtak arca pedig meggyötört, pont mint az enyém.. Az orvos arckifejezéséből semmi jót nem sejtek, de ne legyen igazam. Mayának muszáj rendbe lennie, ő egy igazi túlélő.
-A kis hölgy életét..