Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

22. rész

Blake szemszöge

Megijedtem amikor Maya zokogni kezdett, de ahogy simogatni kezdem az oldalát megnyugszik. Bár sokkal inkább már ájult, mintsem nyugodt. Meglepően jól viseli, jobban mint én. Néha néha egy pillanatra megállok mert elkap a hányinger. Borzalmasan sokat szenvedhetett ez az aprócska lány. Olyan ízű a vére mintha már napok óta halott lenne. Abbahagyom a vére csapolását, Maya egy pillanatra rám néz, de már laposakat pislog. Feltépem a csuklómon a bőrt és a szájához emelem.
-Igyál!-szólok rá.
Lassan emeli fejét kezemhez, óvatosan szívja meg, és szinte egy korty után el is húzza száját.
-Igyál még! Szükséged lesz rá!-bólintok.
Szó nélkül tapad a csuklómra és egyre bátrabban issza a vérem. Már amennyi van még bennem.. Óvatosan elhúzom a csuklómat és újra a nyaka felé fordulok.
-És most imádkozzunk hogy sikerüljön..-suttogom.
A maradék vért is kiszívom a testéből, eszméletlenül esik a karomba. Óvatosan lefektetem az ágyra és mellé ülök, hallgatózom és figyelem minden rezdülését. Eddig minden rendben, a szíve is ver még éppen, fent kell tartanom ezt az állapotot napnyugtáig. Már csak pár perc van hátra. Óvatosan kinyitom a száját és csuklómat ismét feltépve a szájába csepegtetem a vérem. Hallgatom szíve dobogását, ami már így is túlzottan lassú, de még több aggodalomra ad okot hogy kihagy néhány ütemet.
-Gyerünk kicsilány! Még egy perc és felkelhetsz, bírd ki!-suttogom.
Elemelem csuklómat a szájától és megfogom a kezét. Egyre kevesebbszer dobban meg a szíve. Gyerünk kicsi, még tíz másodperc! A nap túlzottan lassan tűnik el, de végre elhagyja a horizontot.
-Ébredj fel, vagy legalább mozdulj meg!-szorítom meg kicsit arcát.
Percek telnek el, de nem történik semmi.
-Nem sikerült..-hajtom le a fejem.
Egy apró puszit nyomok a homlokára és végigsimítok az arcán. Hirtelen kapja el a kezem, a következő egy felemásan ragyogó szempár. Vörös és kék, ilyet még életemben nem láttam.
-Blake..-suttogja.
-Shh.. semmi gond, itt vagyok! Ne beszélj, pihenned kell!-simogatom az arcát.
Hirtelen húzza össze magát és fog fejére.
-Nagyon fáj..-zokog fel.
-Tudom kicsilány, de pár perc és jobb lesz, ígérem!-simogatni kezdem a hátát amit most felém mutat.
Negyed óra múlva óvatosan egyenesedik ki és engedi el a fejét. Szemei még mindig világítanak, de egyszerűen gyönyörű.
-Jobban vagy?-nyomok puszit homlokára.
-Igen, köszönöm!-mosolyodik el halványan.
-Hozok neked egy kis vért! Szükséged lesz rá! Addig pihenj, fél perc és itt vagyok!-állok fel mellőle.

Maya szemszöge

Blake egy pillanat alatt tűnik el mellőlem, de mire pislogok egyet vissza is ér. Egy tasak vért nyújt felém. Fintorogva bontom ki és emelem a számhoz. Amint megérzem az illatát elborul az agyam és úgy kezdem inni mintha muszáj lenne. Fél perc alatt tüntetem el a tasak tartalmát. Blake beszívott ajkakkal figyel, szinte még pislogni sem pislog.
-Maradt egy kis vér a szádon.-nevet fel.
Megtörlöm a szám mellett jobb oldalon, de Blake csak mosolyogva hajol felém. Egy óvatos mozdulattal tapad ajkaimra és nyal végig rajta. A vért már eltüntette számról, mégsem engedi el ajkaimat. Kifulladásig csókol, mígnem egy utolsó puszi kíséretében elhúzódik tőlem.
-Így már jobb!-vigyorodik el.
Valamit megmozdított bennem, a szívem is kihagy egy ütemet és bizsereg a szám csókja helyén.
-Alszol velem? Mert akkor átviszlek a szobámba.-bicent az ajtó felé.
-Mehetünk.-bólintok egyet.
Könnyedén a kezébe kap és le sem tesz az ágyáig.
-Tessék!-nyújt felém egy pólót.
-Köszönöm!-mosolyodom el.
Blake elfordul és megvárja amíg átveszem a pólóm és leveszem a nadrágom. Ledobom az ágy mellé a ruhámat és bebújok a takaró alá.
-Kész vagyok..-suttogom.
Blake leveszi a felsőjét és egy bemelegítő nadrágban fekszik mellém. Magához húz és védelmezően fonja körém a karjait. Felnézek rá, de ő csak meredten bámulja hol az arcom, hol a szemem.
-Mi az?-húzom össze a szemöldököm.
-Világítanak a szemeid, ez vörös.-mutat jobb szememre.
-Ez pedig kék..-simít arcom másik felére.
Valahogy nem lepődök meg rajta, számítottam rá hogy ez megtörténhet.
-Valószínűleg azért mert a farkasom elvesztette az alfaságát, csak a gyilkos kék maradt..-bólintok egy aprót.
-Sohasem láttam még ilyen szépet!-suttogja elmélyülve tekintetembe.
Halványan elmosolyodom, majd ásítok egyet. Teljesen kimerített ez a haldoklás, az utolsó pillanatokban még eszembe jutott hogy mi lesz ha meghalok, de akkor már nem volt visszaút.
-Jó éjt kicsilány!-puszil a hajamba.
-Jó éjt!-mosolyodom el.
Másodpercek kérdése és elnyel az álom. Hosszú napom volt, de úgy tűnik túlélem, és itt leszek holnap és még azután is. Örökké, addig amíg ki nem nyírnak, ahhoz pedig sok sikert.