Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

20. rész

-Blake.. meg kell őt találnom!-suttogom még félig aludva.
-Ki az a Blake?-kérdezi halkan a testvérem.
Kipattannak a szemeim és felugrok az ágyról. A szekrényemhez lépek és Jack előtt kezdem átvenni a ruhámat. Egy szürke melegítő nadrágot és fekete pólót veszek fel, gyorsan felveszem a sportcipőm és ki is lépek a szobámból.
-Hova mész?-nyúl utánam Jack.
-Ahogy hazaértem elmagyarázom, de most meg kell találnom Blake-et!-szaladok le a lépcsőn.
Ahogy kiérek a házból az erdő felé megyek, reménykedve abban hogy valahol megtalálom a megmentőm.
-Blake! Kérlek! Blake!-ordítom a nevét.
Pár másodperc alatt jelenik meg előttem.
-Hé kicsilány! Mi történt?-kapja el a két vállam.
Gondolkodás nélkül ölelem magamhoz és mélyen magamba szívom az illatát. Esetlenül karolja át a derekamat, így von közelebb magához. Lassan engedem el és kicsit hátrébb lépek tőle.
-Sajnálom..-motyogom lehajtott fejjel.
-Ne butáskodj! Miért kerestél?-emeli fel a fejem.
-Nem véletlenül vagy itt! Az apám küldött hogy segíts nekem!-kezdek hevesen magyarázni.
-Tudom, ismertem apukádat, egyszer megmentette az életem..-mosolyodik el.
-Szóval tudtad? Miért nem mondtad?-nyílnak nagyra a szemeim.
-Így egyeztünk meg apukáddal, bár remélte hogy nem jut el odáig hogy találkozzon veled.. de úgy tűnik haldokolsz, vagy legalábbis volt egy mély pontod.-húzza el a száját.
-Én.. nem tudom mit mondjak.. de miért kért meg arra hogy keress fel?-suttogom.
-Lehet tudok segíteni neked, mivel egy ősi vámpír vagyok immáron. Ha megöllek és megitatlak a véremmel rendbe jöhetsz.-magyarázza.
-Mire várunk még? Csináld! Segíts rajtam!-fogom meg a kezét.
-Ez nem ilyen egyszerű.. Tudnod kell hogy borzalmasan fájdalmas lesz, ha szerencséd van elájulsz..-suttogja.
-Nem érdekel a fájdalom!-rázom meg a fejem.
-Hallgass meg! Ha sikerül is, félig vámpír leszel, vagyis hibridé változol. Gyorsabb leszel, és viszonylag halhatatlan, inkább úgy mondom hogy örök életű, mindened kiélesedik. Viszont..-halkul el.
-Viszont?-húzom fel a szemöldököm.
-Egy életre kötődni fogsz hozzám..-suttogja.
-Oh.. hát rendben..-bólintok egy aprót.
-Ennyi? Egy élet számunkra rengeteg idő.-lepődik meg.
-Igen, te egy rendes ember vagy, bemerem vállalni a kötődést.-mosolyodom el.
-De ez nem olyan.. ez.. bensőségesebb..-neveti el kínosan magát.
-Mint egy kapcsolat?-húzom fel a szemöldököm.
-Mondhatni, persze ha mással akarsz lenni, elfogadom.. de ezek után nem tudlak kiírtani magamból, és teljesen te sem engem.-ránt vállat.
-Értem..-suttogom.
-Élni akarok! Ha veled kell, hát én nem bánom.-mosolyodom el.
-Rendben, viszont most pihenned kell, gyere!-fogja meg a kezem.
Szó nélkül követem őt, gondolom a lakásához. Felkap a karjaiba, automatikusan nyaka köré csavarom kezeim.
-Kapaszkodj, ugrunk!-szorít meg jobban.
Egy lendülettel az erkélyen kötünk ki, óvatosan letesz és megvárja hogy visszaszerezem az egyensúlyom.
-Gyere, pihenjünk! Holnap majd elkezdjük az egészet ha elég erősnek érzed magad!-mosolyodik el.
Levesszük a cipőnket és gyorsan körbe vezet. A szobája az utolsó állomás, a sötét színek dominálnak, túlzottan tetszik. Pontosan olyan a lakás mint ő. Modern, pár régies vonással, minden letisztult színekben pompázik a lehető legszebb módon. Egyszerűen csodálatos.
-Tessék egy póló és alsó, az a fürdő!-mutat egy halvány kék ajtóra.
-Köszönöm!-mosolyodom el.
Bevonulok a fürdőbe és amilyen gyorsan csak tudom átmosom magam, nem akarok sokat időzni. Kizárásos alapon fogom meg az egyetlen tusfürdőt amit látok és mosom át magam vele. Már ettől átjár Blake illata, pár perc múlva a kapott ruhákban lépek ki az ajtón, Blake már az ágyban van átöltözve. A jobb szélét foglalta el a fekvő alkalmatosságnak, így én a bal oldalra fekszem. Lekapcsolja az éjjeliszekrényen elhelyezkedő lámpát és kicsit közelebb csúszik hozzám.
-Szabad?-néz rám.
Némán bólintok és még közelebb férkőzik hozzám, egyből magához húz, mintha az élete múlna rajta. Tudom hogy nem szakítottunk Zackel, de kirakott engem. Minden egyes holmim visszaadta és egyedül hagyott, miközben én az életemért küzdök. Blake a nyakamba fúrja a fejét és mélyet szív az illatomból.
-Hmm.. egy fokkal jobb.. de még mindig érzem rajtad annak a fiúnak az illatát.. megjelölt téged igaz?-kérdezi a nyakamba dörmögve.
-Igen..-suttogom halkan.
A szemeimbe újra könnyek gyűlnek ahogy eszembe jut ami legutóbb történt. Szipogok egyet, közelebb bújok Blakehez.
-Sajnálom.. nem akartalak megbántani..-simít hátamra.
-Nem, semmi gond.. nem fontos.-motyogom.
Borzalmasan álmos vagyok.
-Jó éjt kicsilány!-nyom puszit hajamba.
Válaszolni már nincs erőm, szinte azonnal elalszom.