Te bukott angyal,
Ki kiszúrsz az emberi fajjal.
Hogy lehetsz ily erős,
Hogy eged ily felhős?
Te vagy a gonosz,
Emberi lelket szét is szabdalsz.
Szárnyaidat eldobtad,
Poklok kapuját nyitottad.
Száműztek a mennyből,
De kitörsz a szennyből.
Ádámot és Évát megrontottad,
S, ezzel életüket jól eltoltad.
Kígyó vagy te, nem más,
De hozod a változást.
Szavad édes, mint a nektár,
De szándékod sűrű, mint a lekvár.
Oh, Lucifer!
Te megrontott elme,
Hiszen az Isten is megver,
De mindig erős lesz, a gonoszok kertje.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.
