Versek

Soha, Örökké, Mostantól

A városnak éjszakai fényében állva,

Szerelmedre várva,

S a szíved tárva,

Ő, csak ő az, ki bánatod nem bánja.

Soha nem értetted,

Hogy vajon miért tetted.
Mikor kezébe adtad életed,

Soha nem vártad, hogy így tompítja éledet.

Vártad, hogy örökké tied legyen,

Kérted, hogy örökké veled legyen,

Könyörögtél, hogy örökké szerelmes legyen,

Csak azt akartad, hogy szíved örökké egész legyen.

A világ már sokkal kevesebb,

A könnyzápor egyre hevesebb.

Mostantól már nem tiéd.

Oh, de bárcsak ne lenne akkor senkié.