Versek

Könnycsepp a tintafoltban

Csak szavak voltak,

De a szívedig hatoltak.

Akkor vagy igazán szomorú,

Mikor mindent elönt a bú,

S körbenézel,

Már mindenért félelmet érzel.

Nincs senki sem melletted,

Sem ember, sem egy váll, melyre sírva dőlhetsz.

Látnod kéne az utat,

Mely a jövőbe mutat,

De ki vagy te? Csak magadat láttad,

Egy bolondot, ki a sötétségben járhat.

Tudod, ez már a végzet,

S tudod, hogy már nem lesz kezdet.

Az élet telis-tele szörnyekkel,

S az ő, mosolygó fejükkel.

Éltél, egy angyalt látva,
Ki a földre hullva,

Utolsó szavait a halálnak súgta,

S a véget, csak a véget várta.