Versek

Köszönet az én Herr...vagyis Frau Silvermann-jaimnak. :)

Hullnak a láthatatlan könnyek,

Szívedre láncot kötnek.

Halálodat éneklik a párkák,

Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Én voltam a vadász,

Ki érzelmeim öltem.

Az életnél nincs több aduász...

A gonosz fogta lelkem, s a mélybe lökte.

Két nő,

Kiknek jár az emelt fő.

Csak tanárok voltak,

De nekem angyalokká váltak.

Említett mű: Matthew Quick: Forgive me Leonard Peaccock! - Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Kis magyarázat: A könyv főszereplője (Leonard Peacock) elhatározza, hogy öngyilkos lesz, de előtte még kioszt pár ajándékot és meggyilkolja minden bánata okozóját, az egykori legjobb barátját. Herr Silvermann a holokauszt tanár az egyetlen olyan felnőtt (a szomszéd öreg pasason kívül), aki észre veszi, hogy valami nincs rendben a fiúval. Leonard különleges, hiszen teljesen másképp gondolkozik, mint a korosztálya és nagyon egyedien látja a világot. A tanár ezt nagyra becsüli és képes veszélyeztetni a munkáját is, azért, hogy megmentse a Leo-t a haláltól.

Miért választottam ezt a könyvet a versem "múzsájaként"? : Az olvasáskor sokszor éreztem úgy, hogy tudnék azonosulni a főszereplővel. A könyv befejezésekor hosszú percekig csak ültem és azt kívántam, hogy bárcsak megölelhetném Leonard-ot, és bocsánatot kérhessek tőle, még akkor is, ha én semmit sem követtem el ellene.

Herr Silvermann pont az a tanár, akit mindenki után dobálni kéne. Szerencsésnek érzem magam, hiszen nekem, nem egy, hanem kettő ilyen Herr Silvermann is jutott. Bár az én esetemben Frau Silvermman-ek voltak.

Elmesélhetném, hogy mi mindent tettek értem, de a vers így is elmondja a lényeget. Boldog vagyok, hogy léteznek ilyen emberek, és kívánom, hogy mindenkinek legyen ekkora, sőt nagyobb szerencséje, mint nekem. Jó barátot találni nehéz, de egy valóságos Herr Silvermann-t szinte lehetetlen. ;)

Köszönöm!

,, A

Múlt,

A jelen,

És a jövő

Világítótorony-őreinek "

/Matthew Quick: Forgive me Leonard Peacock! - Bocsáss meg, Leonard Peacock!/