A padon ülve kedvesem,
Rólad álmodok csendesen.
Várom hangod, hogy engem hívj,
Majd kezed, hogy végre hozzám érj.
Vártam rád épp eleget,
Itt ültem, nem is oly keveset.
Kérlek, hogy végre nekem bókolj,
S, majd egyszer, végre meg is csókolj.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.
