Halkan zuhanok,
A csendben csak egy hangot várok.
Lassan mélyül az árok,
Mely köztem, s a világ közt tátong.
Romos lépcsőket mászva,
Vadvirágok közt állva,
Egy holt világot látva,
Ülünk ott, szeretetre várva.
Ezernyi darabka,
Melyek szívünk után a földön maradtak.
Oly szépen ragyognak,
Mégis százan rátaposnak.
Lelkünk helyén,
Üres edény.
Nincs több mentőmellény,
S már nem létezik kiutat nyújtó kicsiny fény.
Belső démonok, s egyéb lények,
Milliószor darabokra téptek.
Kívántam a halált,
Mint ételt a falánk.
Élet-Halál közt állok,
Csak egy jelre várok.
Végemet akarják legfőbb gondjaim,
De én táncolok, kis világom apró romjain.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.