Versek

Rózsák és mérgek

Minden éjjel a tükör előtt állva,
Mélyen a lelkembe nézve.
Csak egyre gondolok a szívedre várva,
Létezni tovább, csak holtan élve.

Szavaknak hívott vöröslő rózsák örökké nyílnak,
És sohasem hervednak.
De ha a tövisek megszúrnak,
Miért is élnék a vágynak?

Áldásnak nézel,
De én csak átok vagyok.
Vajon mikor engem érzel,
Nem félsz, hogy mérged vagyok?

Félek élni,
Mert meghalok érted.
Félek szeretni,
Mert nem tudok holtan élni.