Egy öreg fa tövében ülve,
Az égnek egy jelet küldve,
Várok a nagy csodára,
Vagy csak a gyors halálra.
Sötét van az erdőben,
És zavart érzek az erőben.
Egyre több a fény,
Talán még van remény.
Démonokat ölve,
A magányban ülve,
Most már lángol a lelkem,
Hisz élni mertem.
Lelkem helyén,
Nincs már üres edény.
Ott ülve az erdő mélyén,
Már tudom, az élet egy erény.
/ Hamarosan elérjük a 40. versem (!!) és nem rég kiderült, hogy átléptük az 1k olvasást!! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy ennyien olvassátok a verseim és hihetetlen, hogy mennyi támogatást adtok nekem a kedves szavaitokkal. Ma még elméletileg lesz egy másik vers is és most, hogy hála NEKTEK hatalmas változáson ment át az életem (Köszönöm! <3 ) egy picit felfrissítem ezt a "könyvet" is. Hogyan? Hamarosan új borítót fog kapni a Versek c. kötet!! Kb. egy hetes próbaidőszakot követően kiderül, hogy marad-e az új vagy esetleg visszatérünk a régihez. :) (De vevő vagyok akár más lehetőségekre is) /
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.