Versek

Üres lapok

Oly sok el nem mondott szó,

Oly sok be nem vallott érzés,
Szívemre száz meg száz ütést ró,

Úgy érzem, soha nem múlik ez a végtelen vérzés.

Ha futottam,

Ha zuhantam,
Bármerre is fordultam,

Csak ellenséget láthattam.

Némán ültem mostanáig,

Mosolyogva töröltem könnyet sokáig,
Kiáltani akartam,

De csak suttogásra futotta.

Itt ülök most, az üres lapok fölött görnyedve,

S csak mormogom, hogy ,,Az ördögbe!".

Bár jönnének a szavak,

De démonaim örökre hallgatnak.

Lelkemből néma sikolyok a felszínre törnek,

De csak süket fülek felé repülnek.

Tintától és könnyektől nedves ezernyi papír,

Minden szó, minden sor, a lelkem tükrévé válik.