Néha megesik,
Hogy az ember elesik.
Néha kialszik a fény,
És eltűnik a remény.
Kapaszkodunk az életbe,
Mint pók a fonalába.
Rettegünk a végtől,
S a még meg nem történttől.
Hajózunk a gondok tengerén,
Repkedünk az öröm kék egén.
Saját utunkat járjuk,
És mindig a happy end-et várjuk.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.
