Jaj, te fehér zongora,
Oly szép vagy, mint az orgona.
Hangod nélkül a világ nem forogna,
S, nélküled, arcomnak nem lenne a mosolya.
Jaj, te fehér szépség,
Szemekből könnyeket fakasztasz.
Szép hangoddal , te vagy maga a tökéletesség.
Csak jót, semmi rosszat. Az emberek nyakába ezt akasztasz.
Kérlek mindig légy velem, s ne légy marcona,
Ha rossz vagyok.
Olyankor felejtsd el, hogy ott vagyok.
Csak szeress fehér zongora.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.