Itt állok most újra kábultan,
Előtted várok általad elárultan.
Nem szólsz,
Nem ítélsz.
Várok rád,
Bánom már.
Csak mélyebbre és mélyebbre,
A szenvedés vizébe.
Szirének éneke hallatszik,
Mind rád haragszik.
Elvetted tőlük örök aranyuk,Mindazt, ami nem vagyok.
Szívem a kezedben vérzik szüntelen,
Míg elhangzik a tengeri intelem.
Elnémul az ének,
S végre én is megértem.
Nem vagyok tiéd.
Nem vagyok senkié.Nem vagy enyém,
Majd leszel a tengeré.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.