Minden reggel csak mosolygok a napra,
S várok egy megváltó pillanatra.
Álmomból ébredve rád gondolok,
Már tudom. Mindig téged akartalak.
Egész álló nap veled lennék,
Ha meglátnálak futva rohannék feléd.
Mosolygó arcodat látva,
A bánatom rögtön elszállna.
Hideg már az éjszaka,
Egyre erősebb a szív fájdalma.
Miért hagytál itt engem, s az életet?
Örökké várom, hogy újra foghassam két kezed.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.