Valahol a sötétben,
Ott lent a mélyben.
Egyszer régen,
Odalent egyedül éltem.
A család és a barátok,
Akkor hol voltatok,
Mikör körbevettek az árnyak,
Mikor elégtek a hófehér szárnyak?
Fekete tollak hulltak a földre,
Néma dalok szálltak a sötétben.
Sötét próféciák úsztak a véremben,
És a halott szárnyak újra szálltak az égbe.
Engem hátrahagytatok,
De én senkit el nem hagyok.
Bárkit ki zuhan elkapok,
Mert a sötétség én vagyok.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.
