Versek

Broken Mirror

A Nap ugyan látja, ahogy élek,
De a Hold tudja, mikor félek.
A fényben mindig mosolygok,
A sötétben könnyeket hullajtok.

Megtanultam másnak lenni,
Azt ki belül vagyok elrejteni.
Soha senki sem tudhatta,
Egyedül csak a tükör láthatta.

Elfedni minden aranyat és ezüstöt,
Elfeledni mindent mit szerettünk.
Félni, hogy a tükör majd megtörik,
Rettegni, hogy az álarc egyszer lehullik.

Némán sikoltani minden nap,
Elfogadni, mit az ember kap.
Van, hogy néha olyan nehéz lélegezni,
Mint szilánkos szárnyakon szárnyra kelni.