A Nap ugyan látja, ahogy élek,
De a Hold tudja, mikor félek.
A fényben mindig mosolygok,
A sötétben könnyeket hullajtok.
Megtanultam másnak lenni,
Azt ki belül vagyok elrejteni.
Soha senki sem tudhatta,
Egyedül csak a tükör láthatta.
Elfedni minden aranyat és ezüstöt,
Elfeledni mindent mit szerettünk.
Félni, hogy a tükör majd megtörik,
Rettegni, hogy az álarc egyszer lehullik.
Némán sikoltani minden nap,
Elfogadni, mit az ember kap.
Van, hogy néha olyan nehéz lélegezni,
Mint szilánkos szárnyakon szárnyra kelni.
DU LIEST GERADE
Versek
PoesieÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.
