Te vagy a fény az életemben,
Hallom minden szavad amit mondasz.
Hála neked, nem vagyok magányban,
Légy boldog amíg élsz!
Ha kritizálsz,
Mintha lelőttél volna.
De nem adom fel míg élsz,
Mert mikor láttalak titánium voltam.
Mint ahogy a tűz,
Felperzseli a földet.
Te is, mint a vad mit valami űz,
Lángra lobbantottad a bennem dobogó szívet.
Lelkemben szinte zene szól,
Mikor látlak téged mostanában.
Jöhet bármi, hogy majd összetör,
Nem tud, mert titánium voltam.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.