Csókolni téged az életnek nevezett sötét szobában,
Érezni a vér ízét a szádban.
Tudom, hogy mással voltál,
De reméltem, hogy már rég megbocsátottál.Gyenge voltam és elbuktam,
Szerelmünket eldobtam.
Nem te voltál az ki ezt a tükröt eltörte,
Hisz én voltam az ki oly sok szilánkot szúrt beléd előtte.Véremet ittad,
De én ezt örökké nem bírtam.
Örökké egymáséi lehettünk volna,
Ha a történetünk nem vámpírokról szólna.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.