Töklámpások kacagnak,
Lelkük helyén csonka mécses lángol,Eljött az a nap, mikor a rémségek velünk maradnak,
S a hold, a halállal táncol.
Éjszakai erdő mélyén,
Hallja igazán a halandó,
A boszorkányok énekén,
Hogy az életben mi véges, s örökre mulandó.
Mulatnak a férgek,
Táncolnak a patkányok,
Rajtunk nevetnek a hollók,
Fekete macskák mutatják a véget.
Megrepednek a sírkövek,
Mélyülnek a végső nyughelyet nyújtó üregek.
Nyílnak a temető kapui,
Holtaké lesznek az embernek falui.
Vér áztatja az utcákat,
Vámpír népség ijeszti a kutyákat.
Farkasok üvöltik a holdnak,
Mit kívánnak a holtak.
Eltűnik a lepel,
Mely élő elől a holtat elfed,
Senki sem lesz veled,
Neked Halloween éjjelén már senki sem felel.
YOU ARE READING
Versek
PoetryÍró vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.