Zombie Apocalypse

I hate you! Or not?

Kippattantam az ágyamból és szélsebesen lerohantam a földszintre.
Már mindenki lent volt, kivéve Becca.
-Hol van?-tértem a lényegre. Mindenki lehajtotta a fejét.-Basszátok meg! Hol az istenben van???!!
-Jas..Nemtudjuk hol van.-mondta halkan Ted.
-Nem!! Olyan nincs!! Itt kell lennie!! Beccaa!!-ordítottam, hátha meghallja, de semmi.
-Nyugodj meg Jasmin! Megtaláljuk!-bíztatott Max.
-Nem!! Nem fogjuk!-odamentem Tedhez.-Ez is a te hibád!! Ha nem mondod, hogy ő menjen, akkor még itt lenne! Minek kellett belédhabarodnia?? Utállak!!!-ordítottam az arcába. Perpillanat még az sem érdekelt, hogy elmondtam Becca hogy érez iránta.
-Jasmin, nyugodj már le!-fogott le Luc. Kitéptem magam a karjai közül és kimentem.
-Becca! Hol vagy?-azt hittem valaki meghallja, de semmi. Egyszercsak észrevettem valamit. Odaszaladtam, hogy felvegyem a talált tárgyat.
Mikor megláttam mi az, elkezdtem bőgni. Ugyanis a tárgy nem más volt, mint Becca karkötője.
Hallottam, ahogy valaki kiszalad és a karjai közé zár. Jelen pillanatban nem érdekelt.
-Itt vagyok. Sss.-ugyanaz a vígasztalás. Ő Max.
-Ő volt a barátom.-bőgtem.-A testvérem, a mindenem, a családom!! Nem veszíthetem el csak így!-csapkodtam össze-vissza.

-Megtaláljuk. Lehet, hogy azért hagyta el a karkötőjét, hogy tudd, életben van. Nyugodj meg!-szorított az ölelésen. A sírásom alábbmaradt, már csak a szipogásom lehetett hallani.-Megnyugodtál?
-Igen. Kérlek, keressük meg.-mondtam.
-Megkeressük, de előtte bemegyünk és felvázoljuk a tervet.-bólintottam, majd a ház felé vettükk az irányt.
Bemt mindenki hallgatag volt. Tudom, hogy miattam, ezért cselekednem kellett. Odasétáltam Ted elé és minden szó nélkül megöleltem. Hála az égnek, visszaölelt.
-Annyira sajnálom Ted! Nem utállak! Sőt, szeretlek, mintha a bátyjám lennél.-sírtam.
-Nyugodj meg. Megfogjuk találni.-ennyit mondott. Bólintottam, majd leültünk a kanapéra.
-Szóval.-kezdett bele Max.-Jasmin megtalálta Becca karkötőjét az erdő szélén. Így arra kell elindulnunk, vagyis az az első utunk.
-Értem, de mi van ha már nem él?-kérdezte érzelemmentesen Amanda.
Ökölbe szorítottam a kezem, majd felálltam és a lány elé álltam.
-Na idefigyelj.-hajoltam az arcához közel.-Ha mégegyszer ilyet mersz mondani, esküszöm, hogy úgy szájbaváglak, hogy a nyelved a seggeden fog kijönni. Érthető?-bólintott egyet. Nem érdekelt, ha pszichopatának néznek, de ő az én legjobb barátnőm és ha kell ölök érte.-Mikor indulunk?-intéztem a többiek felé kérdésem.
-Akár most is.-mondta Luc. Nekem nem kellett több. Fel is pattantam, majd a fegyverekért mentem.
-Hey Jasmin! Azért örülnék, ha nem vennéd el az összes fegyvert!-szólt rám Max. Letettem a pisztolyt az asztalra.
-Tessék.-mondtam, majd elmentem más fegyver után kutatni. Egyszercsak megláttam a szerelmeimet: