Zombie Apocalypse

Next

-Miért nem tudsz rá vigyázni ember?!-hallottam meg a barátom hangját.
-Mégis honnan gondoltam volna, hogy egyszer csak lelövik?-kérdezte Ted. Várjunk csak..Ted?! Úristen!
Azonnal kipattant a szemem, majd mindenfelé csak is őt kerestem. Mikor megpillantottam, a fájdalmammal nem törődve, kiugrottam a fekvőhelyemről és a fiú nyakába ugrottam.
-Azt hittem te fekszel mellettem..-suttogtam a fülébe.
-Itt vagyok..-halkan válaszolt nekem. Az idilli pillanatunkat Nick zavarta meg, mikor is egy hangosat krákogott.
-Én is itt vagyok.-ránéztem, csak úgy áramlott a féltékenység a szeméből, amit meg is értek. Mit keresek én a volt (majdnem) szerelmem ölében, miközben itt van a párom..Gondolatban már tízszer fejbevágtam magam.
-Szia.-lejöttem Ted öléből, majd Nick-hez sétáltam egy csókra, de ő elhúzódott.
-Beszélnünk kell.-bólintottam, majd elindult, én meg követtem.
Bezárta a szobánk ajtaját, majd rám nézett.-Ez mi volt?
-Mikor engem meglőttek, csak annyit láttam, hogy valaki lezuhan mellém. Azt hittem, hogy ő az...Nem akarom elveszíteni a legjobb barátom.-indokoltam meg a kérdését.
-Áhh értem..-keserűen nevetett fel.-Szóval nem is az számított, hogy én velem mi van, inkább első Ted.
-Állj le Nick...-halkan mondtam neki, mert nem akarok vele veszekedni.
-Végülis én megértem.-egy fájdalmas mosolyt villantott.
-Ez nem jelent semmit..-mondtam.
-Valóban? Akkor mondd azt a szemébe, hogy csak legjobb barátként tekintesz rá.-ledermedtem.
-Nick..-nehézkesen fújtam ki a levegőt.-Fogd fel légyszíves, hogy téged szeretlek és nem kell más.
-Hazudsz.-ezzel az egy szavával megsemmisített.-Ha igazat mondanál, akkor megtennéd amit kérek.
-Miért lesz az neked jobb? Miért érzed magad kellemesen, ha megbántom?-kérdeztem tőle.
-Mert nem tudom elfogadni, ahogy rád néz!-emelte meg a hangját.-Látnád, ahogy végigmér téged a szemével!
-Ez hülyeség!-elésétáltam.-Egyáltalán nem néz úgy rám, mint egy cafat húsra!
-Mert te ezt nem veszed észre.-mosolygott.-Túlságosan is el vagy foglalva azzal, hogy visszajött.
-Már hogyne lennék?!-kiakadtam.-Te is így lennél! Úgyanígy fel lennél pörögve!
-Tévedsz! Én nem ugrálnék körülötte, miközben tudom, hogy te vagy nekem!-elhallgattam.-Látod? Igazam van.-leültem az ágyra, mire ő is mellém vetődött.-Én csak nem akarlak elveszíteni..
-De ezzel a féltékenykedéseddel elfogsz Nick.-ennyit mondtam, majd fogtam magam és kisétáltam. Meg történt a második vitánk, pedig csak a kapcsolatunk elején járunk.
Végigvonszoltam magam teljesen a többiekhez.
-Megint vita volt?-kérdezte Lily.
-Nem. Csak volt egy kis nézeteltérésünk. Semmi komoly.-mosolyogtam.
-Erről még beszélünk.-éreztem, hogy nem hagyja annyiban. Válaszként csak bólintottam egyet, majd hirtelen letelepedtem Sofia mellé.
-Szia Jas.-rámvillantotta ezer wattos mosolyát, amivel engem is arra késztetett.
-Szia Baba. Mit csinálsz?
-Semmit, ezért is unatkozok.-nyújtotta ki magát a kanapén.
-Mit szólnál hozzá, ha játszanánk egy kis bújócskát?-a kislánynak rögtön felcsillant a szeme.
-Rendbeeen!-azonnal fel is pattant.
-Akkor hívd a többieket is.-mondtam neki, majd azon nyomban intézkedett. Egy pillantás alatt majdnem mindenki itt volt, kivéve Nick.
-Hol van a barátod?-olyan aranyosan kérdezte.
-Fent a szobában. Szeretnéd, hogy ő is játszon?-teljes erejéből bólogatott.-Akkor gyere, elmegyünk érte.-kézenfogtam Sofi-t, majd elindultunk a közös szobánkba. Bekopogtam egyszer, majd egy halk "Gyere" után be is léptünk.
-Niick.-a kis törpe már rögtön szaladt is volna hozzá, de mikor meglátta, hogy sír, megállt. Én is ezt tettem...-Mi történt?
-Semmi kicsi.-mosolygott rá, majd rám nézett.-Csak belement valami a szemembe.
-Ugye nem veszekedtetek?-felváltva nézett ránk, mire nem tudtunk mit válaszolni.-Most itt hagylak titeket, addig beszéljétek meg. Rendben?
-Sofi!-a kislány az ajtóba visszafordult.-Először is szeretném, ha nem mennétek ki elbújni, mert nehogy veszélybe kerüljetek, másodszor pedig nagyon vigyázz magadra. Oké?-válaszul csak bólintott, majd kitrappolt a kis lábaival.
-Aranyos kislány.-szólalt meg mögülem Nick.
-Igen...-mosolyogtam.-Illene Ben-hez..
-Ki az a Ben?-fájó emlékek törtek rám, mert eszembe jutott a kisfiú arca.
-Ennek az egésznek az elején találkoztunk egy kisfiúval, akit úgy hívtak. Sajnos nem élhetett sokáig, mert megharapták..-lehajtottam a fejem, majd hagytam egy kicsit kiengedni a könnyeim.-Túl fiatal volt még ehhez..
-Jajj Kicsim.-idejött hozzám, majd átölelt.-Ne aggódj, ő már százszor jobb helyen van.
-Tudom.-megtöröltem az orrom, majd megfordultam barátom kezei között.-Ne haragudj, hogy nem te voltál az első, akit megöleltem, csak elragadott magával a hév. Tudod, hogy én szeretlek és mindenemet feladnám, csak hogy velem legyél. Igaz hogy sok a nézeteltérésünk, de ez minden kapcsolat velejárója és azért vagyunk egymásnak, hogy megoldjuk..ketten.-átkaroltam a nyakát, majd a saját homlokom az övéhez döntöttem.
-Ugye tudod, hogy Szeretlek?-mosolygott egyet.-Életemben nem szerettem még soha senkit ennyire.
-Én is Szeretlek, Nick.-válaszul csak megszüntette a köztünk lévő távolságot, majd vadul falni kezdtük egymás ajkát. Egyre jobban közeledtünk az ágyhoz, majd hirtelenjében felkapott és rárakott.
-Kívánlak.-nyögte a számba, majd a nyakamra kezdett csókot adni, ami belőlem egy nyögést váltott ki.
Finoman elkezdte leszedni rólam a pólót, majd úgyanúgy a nadrágot is, mire észrevettem, hogy ő még mindig be van öltözve.
Megfogtam a trikója szélét, majd egy rántással le is húztam róla. Az övével már egy kicsit jobban bajlódtam, de mikor sikeresen kicsatoltam, csak kigomboltam a nadrágját, majd azt is lehúztam.
Faltuk egymást, mint két kiéhezett hiéna.
Egyik pillanatban még élvezem, ahogy csókolgat, a másikban meg már nincs rajtam melltartó. Ezt mégis hogy a...?
Reflexből eltakartam saját magam.
-Gyönyörű vagy Jasmin.-suttogta a számra.
Annyira csodálatosnak tűnt minden, de ez mind szertefoszlott, mikor semmi kopogás nélkül Lily benyit a szobánkba.
-Jöt........-megtorpant az ajtóban, majd rákvörör fejjel sikított.-Úristen! Ne hara...Ne haragudjatok! Jézusom...Mondom..Mondom a többieknek, hogy most nem értek rá!-ezzel ki is viharzott.
Mi Nick-kel csak egymásra nézünk, majd elnevettük magunkat.
-Szegény!-teljes erőmből nevettem.-Láttad az arcát?
-Olyan vörös volt, mint a rák!-röhögött.
-Viszont tényleg igaza van.-szedtem magamra a ruháim.-Megígértem Sofi-nak, hogy bújócskázunk, szóval gyerünk.
-Muszáj?-szegénykém.-Teljesen beleéltem magam, csak nézd meg!-mutatott a férfisságára, ami, nos...kicsit nem nyugodott.
-Szerelmem.-megfogtam az arcát.-Intézd el, én meg addig lemegyek. Rendben?
-Oké..-lemondóan sóhajtott, majd az útja a fürdőbe vezette.