Zombie Apocalypse

Again

Hirtelen egy hatalmas durranás és minden elsötétült...

Sötétség.
Ez az a jól ismert szó, amit már elég sokszor tapasztaltam. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem sikerült. Hirtelen egy fehér alak tűnt fel előttem. Nem sejtettem ki az, mikor meg nem szólalt.
-Kicsim!-anya az!!
-Anyu!! Úristen, itt vagy!!! Istenem!-szaladtam felé sírva.
-Jól figyelj most rám, mert nincs sok időm!-figyelmeztetett, mire bólintottam.-Vissza kell menned! Akármennyire is szeretnéd azt hogy velünk legyél, a te időd még nem járt le. Tudnod kell, hogy nagyon szeretünk és innen fentről vigyázunk rád.-puszit nyomott a homlokomra.-Most mennem kell. Szeretlek kicsim.-búcsúzott el, majd távolodni kezdett. Esélyem se volt rá, hogy elköszönjek, hogy elmondjam mennyire szeretem őket és hogy mennyire hiányoznak, de tudtam hogy ők ezt mind érzik.
Megint visszajött az a bizonyos sötétség, majd hirtelen hangfoszlányokat hallottam.
Kinyitottam a szemem és hirtelen 4 szempár figyelt engem.
-Istenem!-első legjobb barátnőm volt, majd rögtön a nyakamba ugrott.-Annyira megijedtem, hogy nem kelsz fel.
-Mi történt?-kérdeztem rá ésszerűen.
-Defektet kaptunk, aztán te beütötted a fejed és elájultál.-ismertette velem Ben. Már éppen szólni akartam, hogy nem is fáj semmim, mikor egy nyilalást éreztem a halántékomnál.
-Ne mozogj túl gyorsan, mert megszédülsz.-rivallt rám Becca. Apropó Becca.
-Ugye nem lett semmi bajod?-néztem rá aggódóan.
-Nem.-mosolygott.-Épben van a kicsi.
Kifújtam megkönnyebülten a levegőt.
-Srácok, baj lenne ha aludnék?-erre mindenki megrázta a fejét, miszerint semmi gond.
Lehunytam a szemem és elragadott magával az álom.

2 hónappal később:
2 hónap telt el. Fránya 2 hónap, ami gyökeresen megváltoztatta az életünket.
Először kezdjük azzal, hogy megint együtt vagyunk Maxel. Rájöttem, hogy mi is az amit igazán érzek iránta. Igaz szerelem..
Másodszor pedig Becca már 2 hónapja állapotos és egyre rosszabbul haladunk. Teljesen ki van ő is, amiért nem tud úgy haladni és mindig óvja Ted.
Harmadszor, itt vagyunk New York-ban, ahol több zombi van, mint máshol.
De térjünk a jelenre. Itt fekszem Max karjaiban, miközben gondolkozunk a további életünkről.
-Annyira jó itt.-szólalt meg.
-Nem egészen. Tudod, eléggé fájdalmas ilyen helyen lenni.
-Tudom kicsim, de nemsokára elérjük Seattle-t és minden rendben lesz.-biztatott.
-Tudod hogy semmi nem lesz a régi. Elvesztettük a szüleinket, a zombiapokalipszis közepén vagyunk, a világon mindenütt csak halott gyerekek, idősek, fiatalok, felnőttek járkálnak. Ha elérünk Seattle-be, honnan tudod hogy semmi baj nem lesz? Nem élhetjük le ott az egész életünket. Egyszerűen semmi nem lesz már olyan, mint régen.-mondtam.
-A szeretetünk egymás iránt nem fog változni, ugye?
-Egy valamit elmondok neked. Gondolj magad elé 2 kisgyereket. Egy fiút és egy lányt. Megvan?-bólintott.-Remek. Most képzelj oda közéjük egy csokit.-megint bólintott.-A lány nagyon éhes, ahogy a fiú is. Viszont az az egy csoki törhetetlen. Nem tudják elfelezni, ezért el kell dönteniük kié lesz. A fiú a lánynak és a lány a fiúnak akarja adni. Egyikőjük se akarja azt, hogy a másik ne egyen belőle. Inkább úgy döntenek, hogy odaadják másnak azt a csokit és vesznek maguknak egy-egy másikat. Tessék. Én így érzek irántad.-fejeztem be, mire közel hajolt és megcsókolt.
Édesen falta az ajkam, mikor köhintésre figyeltünk fel. Az illető nem volt más mint Ben.
-Nem akarlak titeket megzavarni, de tartunk egy kis megbeszélést.-mondta, majd kiment.
-Hát akkor induljunk.-felakartam kelni, de a Hercegem visszarántott.
-Még ezt befejezzük drága.-kacsintott, majd megfogta a kezem és úgy indultunk el.
Mire leértünk, már javába folyt a vita hogy hova menjünk.
-De maradjunk még! Becca-nak fájdalmai vannak!-kelt ki magából Ted.
-Gyerekek! Hello!-intettem csendet.-Abba kell hogy hagyjátok ezt a veszekedést! Nem vagytok már 7 évesek, akik a csokijukon veszekednek! Ted!-fordultam az említett felé.-Nem kell veszekedned mással. Tudtad jól, hogy Becca ilyen lesz. Nemtudom miért kell ilyen helyzetet csinálni, de mindent meglehet oldani együtt! Hisz mostmár ez nem csak egy sima csapat! Nem! Ez már egy család és ha nem mi, akkor senki nem tudja milyen elveszteni egy ilyen helyzetben a szeretteidet. Mi próbáljuk egymásnak odaadni azt a szeretetet, amit már nem kaphatunk meg. Szóval, ezzel arra szeretnék kilyukadni, hogy mindent megtudunk oldani együtt.-fejeztem be a monológomat.
Nagy csönd következett, amit csak annak tudtam be, hogy elgondolkoznak mindezen.
-Igaza van.-állt fel Becca.-Hisz mostmár egy család vagyunk. Túl kell tennünk magunkat ezen a csetepatén és ésszerűen kell gondolkoznunk.
Hálásan ránéztem legjobb barátnőmre, aki csak egy mosollyal tisztázott le.
-Akkor maradunk vagy megyünk?-kérdezte Ben.
-Lássuk csak.-vágtam gondolkodó fejet.-Mióta vagyunk itt?
-Lassan 1 hónapja.
-Értem. Akkor van egy ötletem. Becca, mivel te állapotos vagy, így rád való tekintettel ha szeretnéd maradunk még 1 hetet. Mit szólsz?-kérdeztem.
-Nem szeretnék már itt maradni. Fájnak ezek a görcsök, de még rosszabb lenne ha nem jutnánk el Seattle-be. Szóval, ha gondoljátok összepakolunk és tovább mehetünk.-mondta végül.
-Szuper.-csaptam össze a tenyerem.-Valakinek van ellenvetése?-senkinek nem volt.-Akkor pakoljatok és mehetünk is.

Már mindenki összeszedte a cuccát és épp kiakartunk lépni a hotelből, mikor egy furcsa kaparászós hangot nem hallottunk kintről.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Max.
-Mindjárt megnézem.-ment előre Ben, mikor megakartam állítani, miszeront ez nem jó ötlet.
Viszont késő volt. Ben-nek a lábát elkapta egy zombi, mire a kisfiú elkezdett ordítani.
-Ben!!-szaladtam volna oda, de Max visszafogott.-Engedj már! Segítenünk kell!
-Túl sokan vannak Jas! Idevonzza őket az ordításával!-ránéztem és mérhetetlen nagy dühöt éreztem iránta jelen pillanatban.
-Bazd meg!-ennyit mondtam, majd kirántottam magam a kezei közül és a kisfiúhoz rohantam segítségként.-Ben! Nézz rám! Segítek! Fogd meg a kezem!
-Menjetek Jasmin! Túl sokan vannak.-válaszolta vértől csepegő szájjal.
-Nem hagylak itt!-ellenkeztem.-Ted! Vidd fel őket a tetőre!-a fiú válaszul csak bólintott egyet és semmivel nem foglalkozva felráncigálta a többieket.
-Siess, mert sokan vannak.-esett kétségbe Ben.
-Ne aggódj.-az utolsó zombinak is levágtam a fejét, majd behúztam a kicsit és bezártam az ajtót.-Fel kell mennünk a tetőre. Segítek, gyere.
-Jasmin, ugye tisztába vagy azzal, hogy megharaptak rengetegen?-kérdezte fájdalmas arccal.
-Igen! De nem hagylak itt, hogy tovább lakomázzanak belőled!-felkaptam az ölembe és úgy tettük meg azt a pár lépcsőfokot.
Mikor felértünk mindenki ott volt épségben, kivéve az ölemben heverő személyt, aki már alig vette a levegőt.
Gyorsan lekaptam magamról a pulcsim és betakartam vele a kisfiút.
-F..fázom.-remegett, mint a nyárfalevél.
-Nyugodj meg. Minden rendbe jön.-mosolyogtam rá, holott tudtam, hogy vége van.
-Kérlek ölj meg.-nézett rám könnyes szemmel.
-Nem!!-tiltakoztam hevesen.-Nem foglak megölni! Nem visz rá a lélek!-sírtam-e? Nem. Bömböltem.
-Nem akarok olyan lenni, mint azok a szörnyek!-válaszolt.
-Nem megy.-csak ráztam a fejem.
-Max!-szólt oda a bambuló sráchoz.-Tedd meg akkor te!
Max csak felkelt és odament a fiúhoz.
-Nem!!-sikítottam.-Nem teheted!!
-Kérlek Jasmin, engedd hogy megtegye! Én is ugyanolyan leszek, mint azok a rohadékok lent!-érvelt.
-Akkor had búcsúzzak el tőled, kérlek.-Max vette az adást és visszament a többiekhez.
-Nagyon megszerettelek Jasmin, ugye tudod?-én csak bólogatva sírtam.-Ne sírj miattam. Végre egy jó helyre kerülök. Viszont azt bánom, hogy itt kell hagyjalak téged.
-Istenem Ben! Én annyira sajnálom, hogy előreengedtelek! Ha elédálltam volna, akkor semmi bajod nem lenne. Nagyon-nagyon Szeretlek kisöcsi.-pusziltam meg a homlokát.
-Én is Szeretlek Nővérkém.-megszorította a kezem.-Ted! Vidd innen Jasmint. Nem szeretném, ha ezt látná.-idejött hozzám az említett és felfogott a karjaiba.
Rúgtam, ütöttem, de nem hatotta meg. Még utoljára ráneztem Ben mosolygós arcára, majd behunytam a szemem és már csak egy durranást hallottam.
Elment...végleg elment...

Sziasztok!❤
Na végre ide is eljutottunk, hogy kiteszek egy új részt!😘
Nagy nehezen, de sikerült megírnom, így Húsvét alkalmából.🐰🐰
Remélem tetszik nektek!😘
Egy kérdésem lenne:
Mit szóltok ahhoz, hogy Ben elment?
Puszi: Fincsoo❤💋