Zombie Apocalypse

You're my best friend!

Reggel csodának csodájára kipihenten keltem, amit furcsáltam is. Kinyitottam a szemem és egy szundikáló Ben-nel találtam magam szembe. Óvatosan megfogtam a fejét és lehelyeztem a kanapéra, hogy még véletlenül se keljen fel. Elindultam a "konyha" felé, hogy megnézzem fent van-e már valaki. Sajnálatomra igen, de nem várt személy.
-Reggelt.-morgott Max.
-Azt.
-Figyelj Jas..Én sajnálom. Tényleg.-odajött hozzám és megfogta a kezem.-Fontos vagy nekem, túlságosan is. Ugye megtudsz nekem bocsájtani?-nézett rám édes szemeivel.
Élesen kifújtam a levegőt, majd a szemébe néztem.
-Túlságosan megbántottál. És én ezt nemtudom csak úgy elfelejteni. Sajnálom.-kiszedtem a kezem az övéből és visszamentem megnézni a kisfiút, de hűlt helye volt.
Megrántottam a vállam, mert úgyis előkerül, majd elindultam, hogy felkeltsem a többieket. Már majdnem felértem az emeletre, mikor elkaptam egy beszédfoszlányt.
-Gondolod elkéne neki mondanunk?-hallottam meg Becca hangját.
-Nem titkolhatjuk többé. Ígyis ki fog akadni, amiért nem szóltunk róla.-válaszolt Ted.
-Rendben. Szeretlek.-mondta barátnőm.
-Én is téged Manó!-hallottam egy cuppanást, majd lábdobogást.
Abban a pillanatban kapcsoltam és elslisszantam előlük. Pechemre belebotlottam Benbe, így majdnem elestem.
-Vigyázz.-mosolygott rám.
-Megmentő!-nevettem rá.
-Amúgy jóreggelt.-köszönt.
-Neked is Öcskös.-pusziltam homlokon.
-Öcskös?-kérdezett rá.
-Persze, hisz olyan vagy nekem.-mosolyogtam.
-Tudod, én egyke voltam. Még a szüleim se szerettek, viszont nem mondom azt, hogy nem fájt mikor a szemem előtt ölték meg őket.-hajtotta le a fejét.
-Én is egyke voltam, viszont én eléggé kijöttem a szüleimmel. Fájt mikor meghaltak, már csak Becca maradt nekem és te.-borzoltam össze a haját.-Elkéne indulnunk tovább.
-Szóljunk a többieknek szerintem.-bólintottam, majd elindultunk.
-Gyerekek!-csitítgattam őket.-Tovább kell mennünk! Nem maradhatunk itt, hogy préda legyen belőlünk.-nagy nehezen de helyeseltek.
Összeszedtük a cuccainkat és már útnak is eredtünk.
Hatalmas nagy csend volt megint, ami engem nagyon felidegesített. Nem adtam tudomásukra, de Becca látta hogy mi van.
-Srácok!-kért figyelmet.-Tudom, nem ez a megfelelő pillanat, de már nem bírom tovább.-ránézett Tedre, aki csak bátorítóan megszorította a kezét.-Gondolom sejthetettétek, hogy Teddel elég közel állunk egymáshoz. Hát az igazat megvallva együtt vagyunk. És Jas.-fordult felém.-Ne haragudj, hogy nem szóltam róla, csak még nem tudtam miként mondjam el.
-Semmi baj.-mosolyogtam.-Gratulálok nektek!-öleltem meg mindkettőt. Legalább ők boldogak.
-Igazából még van más is.-most Ted állt fel. Hirtelen nem tudtam, hogy mi van még.
-Így van.-sóhajtott legjobb barátnőm.-Lefeküdtünk egymással.-furcsán néztünk rájuk, hogy ezt miért osztják meg.-Nem is ez a lényeg, hanem hogy..áhh nem is kertelek.-beletúrt a hajába.-Terhes vagyok.
Érezted már azt, hogy a legjobb barátnőd terhes egy zombiapokalipszis alatt? Jó, mert én sem. (Bocsi nem tudtam jobbat kitalálni XDD. szerk.megj.)
Mindenki le volt fagyva, és csak meredt előre.
Csak egyre tudtam gondolni, mégpedig arra, hogy miként fogunk haladni egy terhes nővel. Tudom, hogy a legjobb barátnőm és nyilván nem fogom magára hagyni, de ez felelőtlenség volt.
Senki nem szólt még mindig semmit, amit Becca rosszul vett. Megembereltem magam és megpróbáltam kinyögni valamit.
-Wow!-képedtem el még mindig.-Hát, erre most mit mondjak?
-Gratulálok.-szólalt meg Ben. Ugyanezt tette Max is, én meg csodálkoztam.
-Én is gratulálnék, de egyszerűen belegondoltatok abba, hogy milyen felelőtlenséget csináltatok?-nem akartam őket lekorholni, de ez így jött össze.
-Tudom Jas és ne aggódj nem lesz probléma belőle.-kezdte Ted.
-Tudom. És nem azért, csak belegondoltál abba, hogy mi lesz mikor a szülés végén jár? Beleakarod cseppenteni a kisbabát egy ilyen káoszba? Persze, nem azt mondom hogy most vetélj el, mert tudod jól Becca, hogy ez ellen vagyok. De viszont azt is lássátok be, hogy hátráltatni fog minket ez az eset. De mindezek ellenére nem foglak cserben hagyni, mert hogy állapotos vagy. Ha a hátamon kell végigcipelnem téged és úgy eljutni Seattle-be akkor megteszem, de egyet jegyezz meg: nem fogod azt mondani, hogy hagyjalak itt, mert te vagy a legjobb barátnőm és a jövendőbeli keresztgyermekemet hordod a szíved alatt!-fejeztem be, mire mindenki csendben volt és csak Becca szipogását lehetett hallani. Legelőször azt hittem megbántottam, de mikor a nyakamba borult és úgy ölelt, megkönnyebbültem.
-Nagyon Szeretlek Jasmin!-megpusziltam a fejét és rámosolyogtam.
-Én is te piszok! Mostmár vigyázzatok magatokra. Ja és Ted, ha megbántod meghalsz!-fenyegettem meg játékosan.
Mindenki nevetett, majd az útra szenteltük a figyelmünket.
Hirtelen egy hatalmas durranás és minden elsötétült...

Sziasztok! :)
Annyira sajnálom, hogy már nagyon rég volt rész, de sajnos egészségügyi okokból nem tudtam írni.
Mindenesetre hoztam nektek most egy kis rövidke részt, de ígérem hogy a következő hosszabb lesz.❤❤
Addig is, ha gondoljátok írjátok le a véleményeteket erről a könyvről! :)❤
Sok puszi: Fincsoo❤💋