Zombie Apocalypse

Bolyongva a végtelenben...

Sokszor mondják azt, hogy az ember megváltozhat valaki miatt...
Nos, ez eléggé igaz..
Mióta együtt vagyunk Teddel, azóta az életem teljesen más fordulatot vett.
Nem gondolok arra, hogy mi lesz holnap, vagy akár mi lesz egy óra múlva, mert nem érdekel.
Talán ez baj? Vagy nem? Ki tudja...
De egy valamit nagyon tudok...
Az pedig az, hogy szeretem Őt, és vele akarok lenni jóban, rosszban.

Már vagy egy hete bóklászunk, és próbálunk találni egy megfelelő helyet magunknak, de sajnos egyre több a kóborló errefelé.

Míg Ted és én hátul bandukoltunk, addig Lily legelől ment, és társalgott Sofival.

-Olyan gyorsan felnőtt.-szólalt meg Ted.
-Nem csodálom. Ez a sok rossz az embert arra készteti, hogy ne gyerekként gondoljon erre az egészre.
-De hiszen még ő tényleg gyerek, és nem kéne késsel járkálnia, hanem babákkal...

Tudtam, hogy mennyire rosszul érinti őt Sofia sorsa...
De végülis igaza van...Milyen érzés lehet egy kislánynak csak így belecsöppennie az élőhalottak közé?

-Beszélek vele.-határoztam el.

Elindultam Lilyék felé, de egy kicsit lemaradtam, mert nem akartam megzavarni a beszélgetésüket.

-Hiányoznak...-hallottam meg Sofia kétségbeesett hangját.-Sosem láthatom őket, hisz már nem élnek...

-Elhiszem kiscsillag, de ne aggódj, mert nem hagytak el téged. Mindig ott lesznek bent, és fentről figyelnek rád, és hidd el nekem, hogy a legbüszkébbek rád, mert ilyen csodálatos gyermeknek lehettek a szülei.

Éreztem a torkomban azt a bizonyos gombócot.

-Tudom, és csak ez az egy tart vissza attól, hogy feladjam.

-Erős vagy Sofia. A legerősebb, akit valaha ismerek.

Ez az egy mondata megmosolyogtatott.
Igaza van...

Már épp ott tartottam volna, hogy odamenjek hozzájuk, mikor lépteket hallottam, de ez nem a mi csapatunkból való.

-Állj!-suttogtam halkan.-Azt hiszem van itt valaki...

Végig se tudtam volna mondani, mert hirtelen eldurrant egy fegyver, és az előttem álló Lily összeesett.

-Lily!- odaakartam rohanni, de Ted lefogott.-Engedj!

-Nem lesz semmi baja! Fedezékbe kell mennünk!

Egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy otthagyjam, de mikor belenéztem a kétségbeesett Sofia szemébe, tudtam hogy nem tehetem ki őt veszélynek.
De akkor abban a pillanatban, hirtelen támadt egy ötletem.

-Vidd innen! Bújjatok el valahova! Mi is megyünk majd!

-Megőrültél? Nem hagylak itt!

-Csak menj már!

Aggódva rámnézett, aztán a már síró kislányt kézenragadta, és úgy bújtak el.

A fegyveremet a kezembe tartva osontam végig Lily felé.

-Nem bántunk senkit! Gyertek elő!

Erre csak egy lövést adott le a levegőbe az az illető.

-Idefogod vonzani őket!

Próbáltam vele kommunikálni, de közben Lily felé is haladni. Ám az illető hozzám se szólt, de nem is lőtt le.
Talán nem is akar bántani minket? De akkor Lilyt miért lőtte meg?

-Kérlek gyere elő!

Azt hittem megint nem fog hatni, mikor hallottam a lépteket.
Abban a pillanatban fogtam magam, és a nyögdécselő Lily mellé szaladtam.