Zombie Apocalypse

New boy

Egy hörgésre keltem fel..

Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy vagy legalább 10 zombi felénk közeleg. Ránéztem Maxre, aki az igazat álmát aludta. Gyorsan megbökdöstem, mire kinyitotta a szemét. Csendre intettem, majd a kóborlók felé mutattam.
-Ohh hogy az a..
-Gyorsan menj be a többiekhez és keltsd fel őket.-bólintott, majd megtette amit kértem.
Előhalásztam a bakancsomból a késem és elindultam feléjük. Megöltem 3 zombit, mikor hallottam, hogy jönnek a többiek.
Végeztünk az összessel, majd visszamentünk a házhoz.
-Tovább kell mennünk skacok.-mondta Max. Mindenki helyeselt.
-Uhh, ha eljutunk New York-ba, majd elmegyünk vásárolnii??-ugrált(??) Becca.
-Öhm, szívem. Nem akarlak elkeseríteni, de nem hiszem, hogy meg kell őket venni.-mosolyogtam rá, mire olyan kis ártatlan fejet vágott.
-Chh, tudoom.-püffögött mindentudóan. Muszáj volt kinevetnem, mire rám nyújtotta a nyelvét.
-Mikor indulunk?-érdeklődött Ted. Szegénnyel még nem beszéltem, mióta Lucas elment tőlünk.
-Szerintem összepakolunk és indulhatunk is.-adtam az ötletet, mire mindenki rábólintott. Elindultam a szobánkba, mikor bejött Max is. Csendben voltunk, majd hirtelen megtörtem azt.
-Mi bajod van?-kérdeztem. Ma reggel óta hozzám se szólt és nem is csókolt meg.
-Nekem?-nézett rám, mire bólintottam.-Nekem egyáltalán semmi bajom van.
-Dehát flegmázol!-jó, lehet kicsit kiakadtam, de melyik lány nem?!
-Légyszíves most ne!-csattant fel ő is.
-Ja, értem! Okés! Akkor..hagylak! Szia.-kiviharoztam a szobából a cuccaimmal együtt. Nem az fájt a legjobban, hogy ő is felemelte a hangját, hanem hogy meg sem akart állítani, mikor kimentem.
Mindenki látta, hogy feldúlt vagyok. Becca csak idetátogott nekem egy 'majd később beszélünk'-et, mire bólintottam.
-Indulhatunk?-kérdeztem. Mindenki bólintott.-Szuper. Akkor irány New York!-elkezdtek fütyülni.
-Szereznünk kell egy kocsit.-jelentette ki Ted.
-Ki tud vezetni?-kérdezte Becca, mire Max felemelte a kezét.-Jólvan, akkor megkönnyebbültem.
Elindultunk, hogy keressünk valami járgányt.
-Nézzétek! Ott van egy!-mutatott észak felé Ted. És tényleg találtunk egy rozoga kis járművet, ami remélem elvisz minket egy darabig.
Beszálltunk és útnak eredtünk.
Egy darabig haladtunk, mikor egy hatalmas nagy durranásra lettünk figyelmesek.
-Ez meg mi volt?-riadt fel álmából Becca.
-Mindjárt megnézem.-válaszoltam és már vettem elő a fegyverem.
-Tartok veled.-jelentette ki Ted.-És nem érdekel, ha nemet mondasz.
Bólintottam, majd kiszálltunk. Körülnéztem, de nem láttam semmit.
-Nézzünk szét az erdőben.-ajánlotta fel Ted.
-Rendben.-elindultunk be, a fák sűrűjébe.
-Sajnálom.-törte meg a csendet.-Annyira sajnálom, hogy meghalt és hogy nem tettem semmit.-elkezdett halkan sírni. Abban a pillanatban megöleltem.
-Nem a te hibád.-suttogtam a fülébe.-Tudod, nekem se volt könnyű így látnom, miközben semmit nem tehettem. Én is magam hibáztattam, mert kibaszottul ott voltam és simán kilökhettem volna a kezéből azt a rohadt fegyvert, de nem! Végignéztem, ahogy lelövik és elvérzik.-éreztem ahogy legördül egy könnycsepp az arcomon.
Most ő ölelt meg szorosabban.
-Itt vagyok melletted.-puszilta meg a fejem tetejét.
Mosolyogtam egyet, mikor megint hallottam egy dörrenést, de most közelebbről.
-Valahol a közelben van.-mondtam.
-Akkor menjünk bentebb.-megfogta a kezem és bentebb vitt.
Egy ideig sétáltunk, mikor egy fegyvert szegeztek a fejemnek.
-Kezeket fel!-hallottam meg egy hangot.
-Nem bántunk senkit!-védekeztem.
-Azt mondtam, hogy kezeket fel vagy lepuffantalak!-lökött rajtam egyet. Lassan, de biztosan emeltem a kezem az ég felé.
-Megfordulhatok?-kérdeztem.
-Hajrá.-megtettem, majd mikor ránéztem a fogvatartómra elállt a lélegzetem. Miért? Mert kb. olyan 8 éves lehetett a fiú!
-Na jó.-nevettem.-Most ez csak egy vicc ugye?-néztem a kisfiúra.
-Ez kibaszottul nem vicc cicamica.-mosolygott rám.-Mit kerestek itt?
-Hallottunk 2 dörrenést és jöttünk megnézni hogy mi az.-válaszolt Ted a kérdésére.
-Szuper. Akkor indulhatunk?-várj..mi??!!!
-Na idefigyelj pisikirály!-álltam elé.-Először is: rámszegezel egy fegyvert, majd elkezdesz engem cicamicázni,-amit megjegyzek utálom-, most meg azt kéred, hogy velünk gyere? Ezt mégis melyik pizsamádban álmodtad?
-Kérlek szépen!-bevetette a kiskutyaszemet.
-Egy feltétellel!-emeltem fel a mutatóujjam.-Csak akkor, ha nem nevezel többé semmilyen állatfajként.
-Ìgérem.
-Akkor induljunk.-mondtam, majd előrementem.
-Hányan vagytok?-kérdezte.
-4-en. Mi a neved?
-Ben. Ben Scott. Tied?
-Jasmin.
-Szép név.-mosolygott.
-Nem kell bókolni nekem kiscsillag. Amúgy meg aranyos vagy.-simogattam meg a fejét.
-Nem vagyok kutya.-jelentette ki, mire muszáj volt elnevetnem magam.
Már az erdő szélénél jártunk, mikor gyorsítottam a tempón.
Visszaszaladtam a kocsihoz, majd beszálltam, ahogy a többiek is. Mindenki árgus szemekkel nézte Ben-t.
-Srácok. Tudom, hogy nem most kéne újakat befogadni, de nem hagyhattam ott ezt a kis srácot.-mutattam az említettre.
-Nekem nem gáz.-nyugtatott meg Becca. Ránéztem Max-re aki csak a vállát vonta.
-Okés.-fordultam a kisfiú felé.-Akkor üdv a csapatban. Ő itt Becca-a legjobb barátnőm- és ő pedig Max.-mutattam be őket neki.
-Ben vagyok.-hát ez bőszavú volt.
-Indulhatunk?-fordult körbe Max. Mindenki bólintott, majd elindultunk.
Hatalmas nagy csend ült a kocsiban.
-Gyerekek, énekeljünk már.-mondtam, mire mindenki hülyén nézett.
-Mégis mit?
-Nemtudom. Pl legyen a 7 Years Lukas Graham-től.
Elkezdtük énekelni, mindenki élvezte.

"Once I was seven years old"

Fejeztük be. Mindenki elkezdett tapsolni és füttyögni.
Már este fele járhatott az idő, de még mindig nem jutottunk el a célunkig.
-Fáradt vagyok.-mondta Ben.
-Gyere, feküdj az ölembe.-mondtam, mire megtette. Elkezdtem simogatni a haját, mikor észrevettem, hogy egyenletesen szuszog.
-Hol találtátok?-kérdezte Becca.
-Ő volt a hangzavar okozója. Egy gyerek. Istenem, hova fajul ez a világ.-fújtam ki a levegőt.
-Te is gyerek vagy.-szólt be Max. Aucs. Ez fájt.
-Elárulnád nekem, hogy mégis mi a lófasz bajod van?-emeltem meg a hangom, mikor rájöttem, hogy nem kéne.
-Semmi! Mi lenne a bajom, miközben itt babusgatsz egy gyereket! Minek kellett elhoznod? Csak hátráltatni fog minket.-kezdett velem vitába.
-Te nemtudod hogy milyen is valójában! Konkrétan lefegyverzett minket! És tudod mit? Inkább babusgatom őt, minthogy veled beszéljek! És kibaszottul nem hagyhattam ott szegényt! Tudom, hogy te milyen rosszmájú vagy, de egyet azért jegyezz meg: én nem te vagyok.-sziszegtem halkan. Válaszul csak horkantott egyet.
-Gyerekek. Valahol meg kell szállnunk. Mindenki nagyon fáradt.-javasolta Becca.
-Akkor keressünk valamit.
Kb. 20 percet vezettünk, mikor egy kis faházat pillantottunk meg. Gyorsan kiszálltunk és bementünk átnézni a terepet.
-Tiszta.-jöttem ki. Mindenki besétált, utoljára Ben volt.
-Köszi, hogy megvédtél.-nézett rám hálásan.
-Igazán nincsmit. Gyere, menjünk be.-megfogtam a kezét és beinvitáltam a naplaliba.
-Alszol velem?
-Persze. Itt a kanapén mindketten elférünk.-mosolyogtam.
-Nem fog megharagudni a barátod?
-Tudod, először azt hittem, hogy szeret és akar tőlem valamit, de nem. Hát ez van. Na gyere.-lefektettem a kanapéra, az ölembe.
-Neked így kényelmes?
-Már megszoktam.-tudom, hazudni bűn, de mégsem mondhatom neki, hogy igen, kényelmetlen.
-Jóéjt Jasmin.
-Jóéjt Ben.-pusziltam meg a homlokát.
Egy darabig elnéztem a kisfiút, majd éreztem ahogy nehezedik a szemhéjam és elragad magával az álom.

Sziasztok😘
Először is, amint látjátok meghoztam egy új részt.
Másodszor pedig, van egy lány, akinek ezt a részt szeretném küldeni, mert annyira aranyos volt, hogy megemlített a könyvében!😊😊
Szóval a lány nem más, mint: _NamelessKitti_❤

Ja, és találtam egy képet Ben-ről:

Ő lenne az☺
Aludjatok jól💛
Puszi: Fincsoo❤💋