Zombie Apocalypse

Csalódás

Hát sziasztok!❤
Úgy sajnálom, hogy ennyit késtem, de egyszerűen közbejött ez a kisérettségi matekból és a tételeket kell kidolgoznom! :(❤
De viszont lenne egy kérdés, ami nagyon fúrja az oldalam:
Hogy tetszik nektek ez a könyv?:)
Bátran írhattok!😊😊
Puszi: Fincsoo❤💋

Reménykedtem hogy holnap könnyebb napunk lesz, de sajnos a remény elhagyott minket...

Mikor felkeltem hogy megnézzem a szerelmem, nem találtam a helyén.
Kipattant a szemem és megijedtem, mert féltem hogy újra megtörténik ami tegnap. Felkapkodtam a ruháim, ugyanis sikertelenül nem aludtunk.
Elindultam hogy felfedezzem a többieket, de hála az égnek megtaláltam őket a hallban, miközben valakit körülállnak.
-Jóreggelt.-köszöntöttem őket álmos hangon.
-Neked is.-felelték kórusban, de rám sem nézve.
-Mi van itt?-már épp törni akartam az utat, de valami, illetve valaki megállított.
-Szia.-mosolygott rám egy lány.

Nem látszódott rajta, mintha zombik között élne vagy akár ölné őket, ezért furcsáltam is.
-Hello. Ne haragudj hogy megkérdezem, de te ki vagy?
-Petra vagyok. Te?
-Jasmin.-bicentettem a fejemmel.-Hogy kerültél ide?
-Megmentett ez az aranyos fiú.-mutatott Maxre a BARÁTOMRA!!
-Ohh, hát ez nagyon aranyos.-mosolyogtam édesen, miközben ha szemmel ölni lehetne már mindketten halottak lennének.
-Ugye? Kis megmentőm.-megsimogatta a karját, mire barátom válasza csak egy mosoly volt(!!!!)
-Hátrébb az agarakkal hercegnő.-feleltem nyersen.-A barátom tabu, értve vagyok?
-Jaaa.-húzta el az "a" betűt.-Ne haragudj, nem tudtam.
-Ja.-kezdtem ideges lenni.-Meddig maradsz?
-Igazából-vette át a szót Max.-Velünk tart.
Ha most lett volna valami a számba (khm..XDD), tuti félrenyeltem volna.
-És ezt ki döntötte el?-körbenéztem és Ted, Max felemelte a kezét.-Becca?
-Nekem nem szimpi a lány.-csak úgy kerekperec kimondta Petra előtt.
-Szuper. Szóval ti ketten fiúk eldöntöttétek, hogy Petra velünk jön.-bólintottak.-Ez jó vicc volt.
-De azt akarom hogy velünk jöjjön.-erősködött Max.
-Miért?-éreztem, ahogy szétáramlik a düh minden porcikámban.
-Mert nem tudja magát megvédeni.
-Aha. Tudod mit? Jöjjön.-egyeztem bele, miközben a szívem apró darabokra tört.
-Petra. Gyere indulunk.-szakította meg a bambulását szegény lánynak.
Éppen kiléptünk az ajtón, mikor azt vettem észre hogy Petra Max hátán van.
-Te mégis mi a jó büdös francot csinálsz?-idáig tartott a türelmem.
-Visz a hátán, mert én nem akarok sétálni.-válaszolt úgy, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne.
-Na idefigyelj kislány.-leszedtem a hátáról és magam elé állítottam.-Utoljára mondom el, hogy a barátom tabu! És nem mellesleg a két lábad arra való, ha még nem jöttél rá hogy sétálj. Ha nem tetszik szólj nyugodtan és belevetlek egy zombicsordába. Most pedig takarodjál előre!-a lehető legidegesebb módon löktem előre azt a picsát, miközben barátom csak lesett.
-Ez most mire volt jó? Csak nem akar sétálni.
-Hallod te magad? Ki ő? Egy boszorkány? Most jött egy jobb nő, így már én nem kellek?! Gyerünk, mondd ki! Mondd a szemembe azt, hogy nem kellek!-álltam eléje.
-Te teljesen megőrültél. Kellesz nekem.-láttam a szemében hogy hazudik.
-Bárcsak nem ismernélek és nem tudnám, hogy mikor csillog a szemed akkor hazudsz.-mosolyogtam, de nagyon fájt.
-Sajnálom.-lehajtotta a fejét.
-Köszönöm az együtt töltött időt. Remélem a kis Petrácska megtudja neked azt adni, amit én nem.-mondtam, majd végül otthagytam és előrevágódtam.-Mostmár a tiéd. Élvezd ki. Legyetek boldogok.-mondtam Petrának.
-Köszönjük.-majd hátracsusszant.
-Ez mi volt???-akadt ki barátnőm.
-Azt mondta hogy kellek neki, de csillogott a szeme, ami azt jelenti hogy hazudik. Aztán bevallotta...ennyi volt.-éreztem, ahogy legördül egy könnycsepp és azt 100 követi.
-Jajj életem. Találunk neked valaki mást, ne aggódj.-biztatott.
-Szerintem összejövök egy zombival.-próbáltam felderíteni magam.
-Szerintem is jó lenne. Gondolj bele, mindenhol belek lógnának, leszakadt karok az esküvődön. Tiszta jó lenne.-ezen már nevetnem kellet.
-Köszönöm hogy itt vagy te őrült nőszemély.-pusziltam meg az arcát.
-Mindig életem, mindig.-mosolygott.