Egy lány, aki elveszít mindent. Úgy érzi, hogy senkire sem számíthat a szülein és legjobb barátnőjén -Beccan- kívül.
Egy nap kitör a káosz Boston-ban...
Rengeteg vér, hazug emberek, halottak...
El kell menniük Seattle-be, mivel csak ott van biztons...
Odanéztem, ahol Ben feküdt és csak a hűlt helyét láttam. Hol van? -Max elvitte, hogy ne lásd.-válaszolt Ted a gondolataimra. -Hova?-kérdeztem, amin csodálkoztam, mert kijött valami a számon. -Ne foglalkozz azzal, a lényeg hogy ne lásd.-furcsa volt ez nekem. -Utoljára kérdezem Ted, hova vitte?-éreztem, ahogy a düh szétáramlik a testemben. -Ledobta.-nagyon halkan mondta és reméltem, hogy félrehallottam. -Hogy mi? Beszélj már hangosabban!-szóltam rá, mire éreztem hogy megfeszül a teste. Akkor jöttem rá, hogy még mindig az ölében vagyok, így gyorsan kipattantam onnan és tovább szemléltem a fiút. -Ledobta a tetőről.-válaszolt mostmár normál hangnemben. Kínomban már nemtudtam mit tenni, így csak felnevettem. Hogy őrültnek néztek-e? Biztosan, de ki ne lenne ilyen egy zombiapokalipszis közepén? -Jasmin.-hallottam a barátom hangját. Feléfordultam és pofonvágtam. -Miért?!-ordítottam az arcába, miközben ő dörgölte a fájópontját. -Hova vittem volna?-emelte meg a hangját. -Itt hagyhattuk volna! Most mivel lett jobb a lelkiismereted?! Semmivel! Ennyi erővel otthagyhattam volna lent! Örülsz annak, hogy most lent zabálják?! Te nem vagy normális!-sírtam. De nem is kicsit. -Sajnálom.-lehajtotta a fejét. Mit éreztem? Dühöt, megbánást. -Sajnálhatod is.-ennyit mondtam, majd összeszedtem a cuccom és minden szó nélkül otthagytam őket. Tudom hogy önző dolog ez tőlem, de nagyon felidegesített ez a dolog. Lementem a földszintre, ahonnan hörgést hallottam. Megakartam nézni hogy hány zombi van, de hirtelen egy nagy ütést éreztem a halántékomnál, majd minden elsötétült.
Matt szemszöge: Elment. Egy irtózatosan nagy barom voltam, de mégsem hagyhattam azt hogy lássa Jasmin, ahogy szét van loccsantva a feje. -Nyugalom tesó.-tette a kezét a vállamra Ted. -Nemtudok basszus.-beletúrtam a hajamba.-Mi van ha baja esik? -Jasmin kemény lány. Megtudja magát védeni.-biztatott Becca. -Egyszerűen rossz érzésem van.-igazat mondtam.-Megyek megnézem. Nem vártam meg a válaszukat, csak beléptem a hotelbe. Csendben, de mégis figyelmesen baktattam végig a folyosókon, mikor hörgést hallottam a földszintről. Abban a pillanatban megállt a szívem, hiszen belegondoltam mi lenne, ha Jasmint megtámadta volna egy közülük. Gyorsan el is vetettem az ötletet, mikor egy ismeretlen öreg nénivel-aki szerintem a hotel vezetője lehetett-találtam szembe magam. Azon nyomban beleszúrtam a tőrt a fejébe, így még holtabban esett össze. Haha, vicc. Körülnéztem, hogy nem-e megtalálom valahol Jasmint, de mikor ráleltem a hátizsákjára, még a vér is megfagyott az ereimben. Abban a pillanatban felkaptam a talált darabot és szaladtam vissza a többiekhez. Mikor kinyitottam a tető ajtaját, észleltem hogy összerezzennek Becca-ék. -Jézusom! Mi baj van? Hol van Jasmin?-árasztott el a kérdéseivel Becca. -Eltűnt.-ennyit mondtam.
Jasmin szemszöge: Mikor kinyitottam a szemem, egy fehér szobában találtam magam. -Jóreggelt Csipkerózsika!-hallottam meg egy hangott mellőlem, mire összerezzentem.-Nyugalom angyalom. Nem kell félned.-oldalra sandítottam és egy alacsony, duci emberrel néztem farkasszemet. -Ki maga? -Ohh drága Jasmin.-felállt, majd mellém sétált.-Aki kíváncsi hamar megöregszik szivecském. Nem hallottad még ezt? -Maga őrült.-sziszegtem a fogaim közül. -Az lehet, de te is az vagy.-simított végig a combomon. Lenéztem és akkor tudatosult bennem, hogy csak fehérneműben vagyok. Elkezdtem kapálózni, hátha kitudok szabadulni, de felesleges volt mert csak fájt ahogy a kötél belevágódik csontomba. -Emgedjen el!-ordítottam rá. -Cicuka, elfoglak engedni ne aggódj, de előtte szeretném ha játszanánk egy kicsikét.-a mellemhez vezette kezét és belemarkolt. Sikítottam, miközben a könnyeim utat törtek maguknak. Eszembe jutott a múltkori eset, mikor elkapták Beccat. A hideg futkosott a hátamon, miközben azt tett velem ez a perverz elmebeteg amit csak akart. Mikor éreztem hogy nem bírom tovább, nehezedett a szemhéjam. -Angyalkám, nem alszunk. Még hátra van a legjobb játék.-elém állt és szinte már tudtam, hogy mi lesz. Már majdnem feladtam, mikor kibilincselte a két kezem, majd 20 centire kiszemeltem egy kést. Rámosolyogtam édesdeden erre a baromra. -Na látod kicsike, tudtam hogy élvezni fogod.-mit sem sejtve bólogattam, majd mikor esélyem nyílt rá, megragadtam a kést és a fejébe szúrtam, mire ő holtan esett össze. Semmilyen bűntudatot nem éreztem, mert tudtam hogy bűnös volt. Kiszakítottam a kést a fejéből és elvágtam a köteleket. Felöltöztem, majd felkutató sétára indultam. Hogy féltem-e? Már ezerszer megbántam, amiért otthagytam őket és legelsősorban elhagytam a szerelmem. A folyosó végén észrevettem egy ajtót, amin fények szűrődtek be. Szaladtam ahogy csak a lábam bírta, majd szinte teljes erőmből feltörtem az ajtót. -A hülye.-szitkozódtam, mert csak a pincébe vitt le.-Biztos azt hitted, hogy csak én vagyok itt, mi?! Szerencsétlen.-minden odaadással elküldtem a pokolba azt a köcsögöt, aki megerőszakolt. MEGINT. Csak úgy szeltem a lépcsőfokokat, amíg fel nem értem a tetőre. Kivágódott előttem az ajtó és megpillantottam a többieket. -Jasmin!-szaladt hozzám a legjobb barátnőm és szoros ölelésbe font.-Hol voltál? Mi történt? Miért sebes a csuklód?-nem bírtam tovább, csak összeestem és sírtam. -Meg..megtörtént megint.-szipogtam, mikor felfigyeltem egy hangra. -Nem találom. SEHOL!-ekkor észrevettem az egyetlen szerelmem. Nem törődve azzal, hogy mit tett teljes erőmből odaszaladtam hozzá és megöleltem. -Sajnálom. Annyira sajnálom.-sírtam, mint egy kisgyerek. -Itt vagyok kicsim. Tss, nincs baj.-simogatta a hátam.-Hol voltál? Mi történt? -Üljünk le és mindent elmesélek.-bólogatott, majd odasétáltunk a többiekhez.-Mikor elmentem, leszaladtam a földszintre. Hallottam egy hörgést és megakartam nézni, hogy milyen rohadék az aki bejutott, mikor leütöttek.-ekkor éreztem azt hogy folyik a könnyem.-Mikor kinyitottam a szemem, nem láttam semmit csak egy öreg, undorító alakot.-nyeltem egy nagyot.-Borzasztóan kiszolgáltatott voltam, amit ki is élvezett.-megint elkezdtem sírni.-Miután azt akarta, amit észrevettem hogy ott van egy kés az asztalon. Fogtam az alkalmon és fejbeszúrtam. A többit meg mind tudjátok.-megölelt Max, ami nagyon jól esett. -Undorító, nyomorék, köcsög...-soha nem láttam még barátnőmet ilyen idegesnek. -Mostmár itt vagyunk, nem kell félned. Soha nem engedlek el.-puszilta meg a fejem búbját a szerelmem. -Át kell mennünk máshová, mert itt nem sokáig vagyunk biztonságban.-egyetértettem Teddel. -De már le nem mehetünk, mert hemzsegnek a zombik. -Akkor muszáj a tetőt használnunk.-mondtam. -De hát Becca nem tud mászkálni. -Majd én átviszem, Ted pedig a táskáinkat cipeli.-bólintott az említett. Lehet hogy a barátjának kellett volna vinni Beccat, de úgy éreztem kell a közelsége. -Akkor induljunk.-bólintottunk, majd kerestünk egy lejutási módszert. -Jól vagy?-fordultam legjobb barátnőm felé. -Persze. És te? -Minden a legnagyobb rendben.-nem akartam hogy emiatt aggódjon. -Szivem, tudom hogy nincsen semmi rendben. Tudnod kell hogy én mindig itt vagyok melletted.-szorította meg a kezem. -Tudom és köszönöm. -Lányok, itt van egy létra.-jött vissza hozzánk Max. -Rendben. Készen állsz?-Becca csak bólintott.-Akkor menj előre. Már épp indultunk volna, mikor kivágódott az ajtó és 20 zombi tévedt fel. -Siess.-csak úgy szedte a lábát lefelé, miközben én is utánnamentem. Sikeresen lértünk egy másik tetőre, viszont nem volt biztonságos, mert leesnek a zombik és könnyen utolérnek. -Arra!-mutattam egy vékony de erős vezetékre. -Én nem merek ott átmenni.-pánikolt be Becca. -Át tudsz jönni, mert itt leszek melletted és vigyázok rád, rendben?-félve, de bólintott.-Fogd meg a kezem és ne nézz le.-megtette, amit kértem így sikeresen átjutottunk.-Nagyon ügyes voltál. Beszaladtunk az ismeretlen helyre és egy csodás szálloda nyílt elénk. -Itt elleszünk egy darabig, míg kocsit nem találunk.-helyeseltünk. -Gyertek, derítsük fel a helyet.-elindultunk lefelé és egyre csodásabb volt ez a hely. -Nézzétek, még egy kis büfé is van.-ámuldozott Max, amin nevetnem kellett.-Éhes vagyok naa. -Becca ülj le, míg mi hárman keresünk valami ennivalót. A kis éhenkolbászokkal elindultunk felfedezőútra. -Nézzétek mennyi chips.-esküszöm jobban szereti a hasát mint engem. -Gyerekek!-intettem őket csendre.-Ti is halljátok?-nem volt időnk meghallgatni, mert egy SZALADÓ zombi jött felénk. Lefagytam, amit nemtudtam hova tenni, miközben Ted csak úgy rohant előle. Leforgott előttem szegény srác élete, de sikeresen megmenekült, mikor Max egy baseball ütővel fejbekólintotta azt a nyomorultat.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt és minden ehetőt összeszedtünk. -Sajnálom hogy nem segítettem.-húztam el a szám. -Nembaj. Megvagyunk mindketten. -Álmos vagyok.-nyavajgott Becca. Észre se vettem, hogy már kint sötét van. Gyorsan kerestünk magunknak egy hálószobát és lefeküdtünk. -Jóéjszakát Szerelmem.-puszilt bele a nyakamba Max. -Neked is.-köszöntem el tőle és mély álomba szenderültem.
Reménykedtem hogy holnap könnyebb napunk lesz, de sajnos a remény elhagyott minket...
Sziasztok!🐰❤ Itt is az új rész.❤ Remélem tetszik :3 Jó olvasást!❤❤ Puszi: Fincsoo❤💋
