Zombie Apocalypse

Break up...

"Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént."

-Jasmin!-hallottam meg Sofia hangját, mire azonnal kipattant a szemem.

-Baj történt?-megrázta a fejét.

-Nincs baj, vagyis lehet.-nem tudta eldönteni.-Nick és Ted rátalált egy új lányra, aki most itt könyörög, hogy had maradhasson.

-Mégis hogy találtak rá?-kérdésem közben felálltam a helyemről és a busz elejébe gyalogoltam.

-Nem tudom. Majd kérdezd meg őket.

Lassan sétáltam, de már ki is tűnt az ismeretlen a többiek között.

-Kérlek...Megfogok halni, ha nem maradhatok!-kétségbeesett volt a hangja.

-Mi folyik itt?-vágtam közbe, mire a lány rögtön odavetette magát hozzám.

-Mondd meg nekik!-kiabált.-Mondd meg nekik, hogy nem bántok senkit!

-Hohó!-emeltem fel a kezem. Talán egy kicsit meg is ijedtem tőle, hisz ki nem lepődne meg azon, hogy valaki neked veti szószerint magát?-Először is, nem mondok semmit a csapatnak, hisz nem is ismerlek, másodszor, ki a fene vagy?-lehet bunkó voltam, de mindegy..

-Nem halhatok meg kint!-úgy nézett ki, mint egy őrült.-El fognak kapni és úgy járok, mint a barátom!-sírva fakadt.

Nem mondom azt, hogy én nem sajnáltam meg, de akkor is.
Ha mindenkit befogadnánk ezen a Földön, akkor meghalnánk.
Azt a legfontosabb megtanulni ilyen esetben, hogy sose szabad senkiben sem megbíznod.
Most biztos azt gondoljátok, hogy: "Hát de te már rengeteg mindenkiben megbíztál!"
Igen, amit megbántam nagy részben...
Hisz, ha én nem találkozok Max-el, akkor nem vert volna át.
Viszont akkor nem találkoztam volna a világ legjobb embereivel, akiknek a fele már meghalt...

-Ezt meg kell beszélnem a csapattal.-mondtam neki, mire rémülten rám nézett.

-Nem teheted ezt velem!-megint nekem rohant, de nem bántott.-Meg fogok odakint halni!

-Állj le!-jött a védelmemre Nick.-Meg mondtam, hogy ezt Jasmin-nel is meg kell beszélnünk!

-Jézusom...-ez kész ez a csaj...

-Nyugodj meg...-próbált volna Sofi segítséget nyújtani, de ellökte a kislányt.

-Hagyj!-ordított egyet, mire rögtön a lányhoz ugortam.

-Ne merészelj mégegyszer a kislányhoz nyúlni!-emeltem meg én is a hangom.-Vagy befejezted, vagy még azt a kis esélyt is elrontod, hogy bevegyünk a csapatba!

Erre rögtön elhallgatott. Megfogtam Sofi kezét, majd a többiekkel kizártuk a csajt. Lehet nem ez volt a legmegfelelőbb, de mi van akkor, ha el akar lopni valamit?
Szóval bezárta Ted az ajtót, majd körbenézett.

-Hogy találtatok rá?-kérdeztem a fiuktól.

-Elmentünk portyázni, mire hallottunk egy hatalmas nagy sikítást, így elindultunk arra és megtaláltuk őt.-mutatott ki.

-Ugye tudjátok, hogy nem normális a csaj?-kérdezte Becca, mire akaratlanul elnevettem magam.-Ez nem vicces Jasmin. Éjszaka le is puffanthat minket.

-Nem néz ki veszélyesnek.-mondta Ted.

-Mert az nem veszélyes, ha nekem ugrott és még Sofi-t is ellökte, ugye?