Zombie Apocalypse

Oh My God..

Hát Sziasztok Babukák!😍
Meghoztam az új részt, amiben van egy kis meglepetés!😉
Remélem őt se felejtettétek el!😉😁❤️
Jó olvasást nektek!❤️
Puszi: Fincsoo❤️💋

De ki gondolta volna azt, hogy valaha a zombiapokalipszis közepén nyugodtan élheted az életed?!
Egy hatalmas nagy rázásra keltem fel...

Azon nyomban kinyitottam a szemem és Lily rémült arcával találtam szembe magam.
-Mi történt?-ültem fel úgy, hogy még Nick is fel kelt.
-Van valami Becca-val. Egyfolytában remeg, meg sír.-a hangjából kivéve eléggé rémült volt.
-Jól van. Te maradj itt Nick-kel, én meg megnézem mi van Becca-val.-bólintott, majd kikecmeregtem a meleg ágyból és elindultam abba a szobába, ahol ő van.

Halkan kopogtattam, hátha fel kel, de nem jött válasz. Abban a pillanatban én is megijedtem, mikor hallottam a lány szipogását.
Benyitottam hozzá, majd odamentem az ágyához.
Aludt, de még is nyöszörgött. Óvatosan megérintettem a lány homlokát, majd éreztem hogy lángol.
-Basszus..-halkan káromkodtam. Fel kell költenem szegényt.-Becca! Kelj fel!-rázogattam a vállát, mire kipattant a szeme és nagy levegőt vett.
-Jas.-alig hallottam mit beszél.-Fázok, nagyon.
-Érzem hogy lázas vagy.-húztam el a számat.-Takarózz be, én meg mindjárt hozok egy forró teát.-bólintott, én meg útnak eredtem.

Nagyon nehezen tudtam felforralni a vizet, de hála az égnek sikerült.
Nagy bambulásomban észre se vettem, hogy van valaki mögöttem, csak arra lettem figyelmes hogy hátulról átölelik a derekam.
-Lily elaludt.-halkan beszélt a fülembe.
-Gondoltam.-mosolyogtam egyet.-Te kérsz teát?
-Nem kell köszi.-puszilta meg a vállam, amitől egy jól eső érzés fogott el.-Hogy van Becca?
-Tűz forró. Lehet neki legalább 40 fokos lázza.
-Rendbe jön, ha odaadod neki a teát.-bíztatott, de valahol mégis féltem.
-Tudod min gondolkoztam?-nemlegesen rázta a fejét.-Mi van ha nem jön rendbe?
-Kicsim, ne gondolkodj negatívan. Arra összpontosíts, hogy ma már rendben lesz.-erőt próbált nekem adni.
-Nem akarom őt elveszíteni. Elég volt már ennyi fájdalom a maradék csapatnak.-lehajtottam a fejét.
-Tudom.-ő is sóhajtott.
-Beviszem neki a teát. Te addig menj be Lily-hez. Oké?
-Persze.-puszilt homlokon.-Szeretlek Jasmin.
-Én is téged.-a szívem megint kihagyott egy ütemet.

-Becca. Kelj fel! Itt a tea.-szegény lány még mindig remegett, de nagy nehezen fel ült.
-Köszönöm.
-Nem kell megköszönnöd.-mosolyogtam.-Ott van mellette egy lázhúzó is. Azt is meg kell innod.-láttam az arcán azt a bizonyos fintort, amin egy kicsit kuncogtam.
-Utálom őket.-mondta.
-Tudom, de ez segít rajtad.-mosolyogtam neki.
-Reméljük.-fújta ki a levegőt. Lehervadt az arcomról az a bizonyos mosoly.
-Ne mondj ilyet. Túlélő vagy.-bíztattam.
-Persze. Itt mindenki az, csak valaki már odaátról figyel minket.-könnyek gyűltek a szemébe.
-Hey.-odaültem mellé, majd megfogtam a kezét.-Tudom hogy sok mindenkit veszítettünk el, de erősnek kell lennünk.
-Erősnek. Így van.-feladta. Láttam rajta, hogy ő már nem reménykedik a jobb világban.

Kínos csend vette át a szobát, mikor Becca megszólalt.
-Emlékszel amikor elestél a biciklivel és lehorzsoltad a térded, mire nagyon sírtál, én meg leültem melléd és nyomtam egy puszit a sebedre, te meg rögtön felálltál hogy már nem is fáj?-felnevettem.
-Még szép! Hogy lehetne ezt elfelejteni?!-nevetett ő is.-És az első szájrapuszinkra emlékszel azokkal az ikrekkel?-hangosan felröhögött.
-Igen! Te meg elkaptál valami szájfertőzést! Anyukád meg jól lecseszett minket!-nevetett tovább.
-Az nem volt vicces!-durciztam be.-Na és amikor a szüleinkkel elmentünk egy közös nyaralásra, neked meg a medencébe lejött a bikinifelsőd, és nem vetted észre?!-most én voltam a soros, hogy kinevessem, de a végén ő is elkezdett.
Egyre halkabban nevettünk, majd megint csend lett.
-Hiányzik az az idő.-mondta.
-Nekem is. Ezerszer jobb volt, mint most.-vágtam rá.
-Hiányoznak a szüleim, a barátaim. Mindenki, aki fontos volt számomra.-hallottam a szipogását.
-Nekem is hiányoznak. Sose fogjuk őket elfelejteni, de ők se fognak soha. Igaz, fentről néznek minket, de vigyáznak ránk. Ez a legfontosabb. És nem baj az ha nincsenek itt velünk, mert a szívünkben mindig ott lesznek.-éreztem hogy könnybe van a szemem.
-Szeretlek Jasmin. Örülök, hogy mindig itt vagy velem és ne haragudj azért a régi incidensért.-mondta, mire megöleltem.
-Én is szeretlek téged.-pusziltam a hajába.-Az már a múlt, most meg már jelen van.
-Álmos lettem.-mosolygott fáradtan.
-Nyugodtan aludj. Addig itt leszek.
-Köszönöm.-suttogta halkan, majd csak az egyenletes szuszogását hallottam.