Zombie Apocalypse

Kiss

A legjobb barátommal, a fejfájással keltem fel. Kinyitottam a szemem, majd mindenhol szundikáló egyéneket láttam. Ahogy felnéztem, megláttam Nick arcát.
Körbenéztem a társaságon, majd eszembe jutott minden..
Petra, zombi, pisztoly, lelőttem...
A szemeimbe megint könny szökött, így inkább jobbnak találtam ha felkelek, és elmegyek sétálni.
Mikor kitettem a lábam az ajtón, hideg levegő csapott meg, de nem számított, mert folytattam tovább az utamat.

Már az erdőben jártam, mikor avarzörgést hallottam. A nesz irányába néztem, majd láttam egy kis őzikét. Nem is azzal lett volna baj, csak szegénynek le lett harapva az oldala.
Kezeim ökölbe rándultak, és olyan mérhetetlen dühöt éreztem a testemben, hogy elindultam megkeresni a zombit. Nem is kellett sokat mennem, mikor is megtaláltam.
Előhúztam a zsebemből a késem, majd idegesen a járkáló felé trappoltam, és a fejébe szúrtam a kis fegyverem, de ez nem volt még elég.
Amikor a földre zuhant, én még szúrkáltam az idegességtől.
-Ez mind a ti hibátok!-emeltem meg a hangom.-Elvettétek tőlem! Folyamatosan csak ezt csináljátok! Miért?! Miért kell ez?! Utállak titeket! Utállak!-abbahagytam a szúrkálást, majd magamra néztem.
Undorodtam a látványtól...

Egy lány, aki alig élte le az életét, de már belecsöppen egy apokalipszis közepébe..Elveszít mindenkit, akit szeret. Egy teljes idegroncs...

Fájt kimondanom magamnak az igazságot, de rá kellett jönnöm, hogy ez így van. Egy teljes mértékben összezuhanó idegroncs vagyok..

Kivettem a kést a fejéből, majd jobbnak láttam ha visszamegyek a többiekhez, mielőtt fel nem kelnek. Ám ez a tervem fuccsba ment, mikor is beléptem az ajtón, majd ott állt Nick, idegesen fel-le járkálva.
Mikor megpillantott engem,-azzal sem törődve hogy csupa vér vagyok-odarohant hozzám, majd szorosan az ölelésébe vont.
-Ilyet mégegyszer ne csinálj!-suttogta.-Annyira aggódtam..
-Rendben vagyok.-muszáj volt hazudnom. Nem kell még több terhet rátenni.-Csak kellett egy kis friss levegő.
-Mitől vagy ilyen véres?-kérdezte, mire nem tudtam mit válaszoljak.
-Csak összefutottam pár kóborlóval..-és újra a hazugság.
-Rendben. Remélem nem esett semmi bajod.-rámnézett, majd olyan nagy lelkiismeretfurdalást okozott..
-Rendben vagyok, már mondtam.-mosolyogtam rá.
-Legalább egy kicsit jobban mosolyogj, hogy elhigyjem.-mondta.
-Az jobb válasz, ha azt mondom hogy megteszek minden tőlem telhetőt, hogy túltegyem magam rajta?-lehetőséget kerestem.
-Túl fogod magad tenni, ne aggódj.
-Ebben a világban, már nem számít hogy ki a fontos, ugyanúgy megölik. És én utálom ezt a világot.-nem tudtam honnan jött ez az egész, de ez a véleményem.
-Inkább fürödj meg.-mosolygott, de láttam rajta hogy valami nem okés.
-Rendben.-fogtam magam, majd elmentem átkutatni a házat, ugyanis még nem is járkáltam benne.-Meg vagy!-kiáltottam örömömben, mikor ráleltem a fürdőre.

Megnyitottam a csapot, majd örömmel észleltem, hogy langyos víz folyik! Ez már nagyon nagy luxus!
Ledobáltam a ruháim, majd kerestem valami habfürdőt, és beleültem a kádba.
Ellazultam, majd gondoltam hogy behunyom egy kicsit a szemem, de úgy látszik elaludhattam, mert csak Nick hangjára keltem.

-Te mit keresel bent?!-védtem magam, hisz meztelenül voltam.
-Nyugodj meg. A hab mindent eltakar.-mosolygott pimaszul.
-Menj ki!-utasítottam, de mintha meg se hallotta volna, tovább állt felettem.
-Csatlakozhatok?-kérdezte, mire nekem leesett az állam.
-Neem! Felejtsd el!-kiabáltam vele, de ő csak válaszul vállat rántott, majd elkezdett vetkőzni.
-Remélem még meleg a víz.-mondta, majd elkezdte lehúzni a pólóját. A szemem akaratlanul odacsúszott a jól kidolgozott felsőtestére.-Tetszik?
-Öhm...-nem találtam szavakat.-Haladj már inkább, és ne a szád járjon!-próbáltam elterelni a figyelmem, de mikor hallottam, ahogy az övét kicsatolja, megin odanéztem. A szám is eltátottam, de inkább arra a döntésre jutottam, hogy eltakarom a szemem.
-Nem vagyok szégyenlős.-mondta.
-Siess már Nick! Elég szar helyzetben vagyok így is!-céloztam az előbbi jelenetre.
-Megyek már Cica!-éreztem, ahogy a víz kissé megemelkedik, majd tudtam hogy Nick is bent van.
-Kinyithatom a szemem?-félve kérdeztem meg.
-Nyugodtan.-válaszára elvettem a kezem a szemem elől, majd óvatosan kinyitottam. Nem mertem Nick-re nézni.
-Olyan zavaró ez az egész..-pirultam el.
-Azért mert egy kádban vagyunk? Tudod mi lenne a zavaró? Ha ezt csinálnám.-és elkezdte simogatni a lábam.
-Állj le!-ütöttem a kezére, mire ő elnevette magát.-Miért jó ha piszkálsz?
-Nem piszkállak, csak beszélni akartam veled.-mondta, és most tényleg komolyan.
-Hallgatlak.-egy beszélgetést folytatok le Nick-el, egy kádban!!
-Amióta ismerlek, rájöttem hogy folyamatosan csak magadat őrlöd a dolgok miatt. És most félre ne érts, nem szerelmi vallomást akarok neked tenni, hanem elmondom a véleményem, akár érdekel, akár nem.-ledöbbentem, de mégsem állítottam le.-Szóval. Nem olyan jól ismerlek, de azt tudom hogy te vagy itt a csapat vezetője. Mondhatod, hogy ez hazugság, de te nem látod kívülről magad. Vezető alkat vagy, és tisztában vagyok vele, hogy néha eleged van az egészből, csak azt akarod hogy vége legyen ennek az egésznek, és boldogan élj, de sajnos ez a szomorú valóság, és én most nem azért vagyok itt hogy kritizáljalak, hanem arra kérlek hogyha esetleg betelne nálad a pohár, szólj, és én ott leszek. Rendben?-nagyon aranyos volt ez tőle.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.-Teljes mértékben igazad van. Tény és való, hogy egy 17 éves lánynak ez sok. De nem hívhatlak téged se folyamatosan, mert baj van. Neked is meg van a saját életed, és ez van. Ha engem a csapat megválasztott úgymond vezetőként, akkor nekem ez a kötelességem, és nem hagyhatom őket cserben. Nem szabad csak úgy elhanyagolnom az én problémáim miatt. Így is rengeteg mindenkit veszítettek már el. Nem szeretném, ha engem is elveszítenének. Nagyon szeretem őket.-mondtam.
-Ezt most úgy mondod, mintha te még sosem veszítettél volna el senkit.-erős gombóc nőtt a torkomban, amitől nagyot kellett nyelnem.-Na látod! Te is sok mindenkit elveszítettél! Neked is fájnak ezek!
-Fájnak, de nem szabad csak az én fájdalmaimat előrehelyezni. Ez nem lenne fair! Tudom, én vagyok a leginstabilabb érzelmileg, de akkor sem. Most pedig szerintem hagyjuk ezt a beszélgetést.-ki szerettem volna kelni az kádból, de rájöttem hogy Nick bent van.
-Addig úgy se fogsz kikelni, míg én ki nem megyek. Szóval a beszélgetést még folytatjuk.-sunyi egy alak..
-Össze fogunk veszni Nick.-előre szóltam, de nem érdekelte.
-Ha nem kapnád fel a vizet, akkor nem.-fel kellett hogy nevessek.
-Én nem kapom fel a vizet. És most tudod mit?! Azért se folytatjuk a beszélgetést.-tudom, hogy az előbbi állitásom,-miszerint szégyenlős vagyok-kudarcba vallott, hisz olyan gyorsan pattantan ki a kádból, majd tekertem magam köré a törölközőt, hogy még én is csdálkoztam.
-Csak így itt hagysz?-kérdezte.
-Sajnálom, de ezt a beszélgetést hagyjuk máskorra.-válaszoltam neki.
-Elmenekülsz..-nagyon halkan mondta, de én értettem.
-Nem menekülök el, Nick. Csak nem akarom ezt a kis barátságunkat tönkretenni.
-De elmenekülsz.-rámnézett.-Én próbálom veled megértetni hogy rám mindig számíthatsz, és az helyett hogy megköszönnéd, inkább fogod magad, és itt hagysz.-igaza volt, de túl önfejű vagyok én ehhez.
-Köszönöm!-emeltem meg egy kicsit a hangom.-Megfelel?! Köszönöm, hogy mindig itt voltál nekem kedves Nick! Köszönöm, hogy nem tudom mit köszönjek, de azt is köszönöm! Megfelel neked?!
-Gyerekes vagy Jasmin.-nevetett fel.
-Én?! Én vagyok kibaszott gyerekes?!-ideges lettem.-Tudod mit? Igazad van! Tényleg hamar felkapom a vizet, de ez is miattad van! Szóval gyerekesnek tartasz?! Gyerünk, mondd a szemembe!-odaálltam elé.
-Az vagy.-mondta, de olyan nyugodtan, hogy csodálom. De tényleg. Nekem már nem lenne magamhoz türelmem.
-Okés. Nekem ennyi volt a mai beszélgetésből. Viszlát.-elakartam indulni, de hirtelen a kezem után kapott. Meg kellett hogy forduljak, és a szemébe nézzek.
-De engem nem érdekel milyen a viselkedésed. Nekem így vagy tökéletes, ahogy vagy.-amikor kimondta ezeket a szavakat, elámultam. Rásimította a kezét az arcomra.
-Ne csináld ezt. Most haragudnom kell rád.-mondtam, mire elnevette magát.
-Sajnálom baba hogy kiborítottalak.-nézett rám komoly tekintettel.
-Semmi baj.-mondtam.
Csak egymást bámultuk, és senki nem tett egy lépést előre. Tökéletes volt..
Igaz, Nick meztelenül, én meg egy törölközőben, de akkor nem érdekelt. Csak boldog akartam lenni. Semmi más...
-Megcsókolsz végre?-és eddig tartott a várakozós énem. Nick elnevette magát, majd lehunyta a szemét, és közelített.
Ajkát megéreztem az enyémen.
Tökéletesnél, tökéletesebb volt ez a csók..
Úgy éreztem, vele boldog leszek, és nem hagy el soha.
Miután megszűnt köztünk a csók, Nick rámnyitotta hatalmas szemeit, melyből öröm áramlott.
-Wow.-ennyit tudtam kinyögni.
-Ez..-elpirult.
-Tökéletes volt..-fejeztem be a mondatát.
-Az..-beleharapott az ajkába.
-Izé..Nem szeretnénk már kimenni, és aludni egyet?-nagyon érdekes volt ez számomra.
-Nem rég keltél Cica.-nevetett, azzal az édes hangjával.
-De izé...fáradt vagyok.-kerestem a szavakat, melyek most érdekes módon elhagytak.
-Jólvan. A többiek már felkeltek szerintem, de nem baj.-mosolygott.-Menjünk.-magára tett egy törcsit, majd a kezemet megfogta, és úgy mentünk ki a folyosóra.
Alig haladtunk valamit, mikor Lily jött velünk szembe, tiszta kómásan, de mikor meglátta a kezünket, rögtön kirúgta magát, és teljes erejéből az ölembe ugrott.
-Annyira örülök.-visított.-Vigyázz a világ legjobb unokatesójára, mert ha nem kiheréllek.-fenygette meg Nicket.
-Vigyázok rá.-mosolygott rám a fiú.
-Most mennénk egy kicsit aludni.-tudtam, hogy Lily ezt máshogy gondolja.
-Persze "ALUDNI".-az arcom vörösbe váltott át.
-Miután végeztünk, elmondjam neked milyen volt?-pimaszkodott Nick, mire rácsaptam a kezére.
-Fúj, neee!-visított Lily, mire elnevettem magam.-Inkább menjetek. Sziasztok.-mondta, majd elindult.
-Olyan hülye vagy.-még mindig nevettem.
-Dehogy. Csak furcsán normális.-mosolygott.
-Imádlak.-kicsúzott a számon, de mikor rájöttem hogy még nem vagyok hivatalosan a barátnője, meg is bántam.
-Fogadjunk most azon agyalsz, hogy miért mondtad ezt nekem, miközben még nem kérdeztem meg hogy leszel-e a barátnőm.-mondta.
-Te gondolatolvasó vagy.-motyogtam.
-Hát akkor.-letérdelt elém, és nem zavarta hogy törölközőben van, én meg tiszta piros vagyok, csak folytatta.-Jasmin Triston. Megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?-egy lány álma lenne ez, hogy az apokalipszis közepén így kérjék meg, hogy legyen a Szerelme.
-Igen.-vigyorogtam, mint a tejbetök. Nick felállt, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-lehelte az ajkamra.
-Én is téged. Köszönöm hogy vagy nekem.-nyálas voltam, de akkor nem érdekelt. Csak a pillanatnak éltem, és leszartam hogy milyen viselkedésem van.
-Megyünk akkor aludni?-mosolygott.
-Aha.-válaszoltam, majd kéz a kézbe, besétáltunk a szobába.-Átöltözök.
-Nyugodtan.-leült egy roskadt fotelbe, majd nézett.
-Öhm..-átváltottam vörösbe.-Az a fürdős incidens csak azért volt, mert felidegesítettél. Mégegyszer nem látsz így, csak ha izé...Na érted!-Nick láthatóan élvezte a kínlódásom, de nem sokáig.
-Jólvan.-adta meg magát.-Elfordulok amíg átöltözöl.-hálásan néztem rá, majd mikor bebizonyosodtam hogy tényleg nem lát, átvedlettem magam egy pizsama félébe, majd behuppantam az ágyba.
-Kész vagyok.-jelentettem neki a helyzetem, majd hallottam ahogy kutatgat, és egy kis idő után befeküdt mellém.
-Imádok veled aludni.-súgta a nyakamba, mire rögtön libabőrös lettem.
-Tudom.-elrontottam ezt a meghitt pillanatot, de nem bántam. Tudtam, hogy ő ezen nem akad ki.
-Inkább aludj, Szívem.-nevetett még mindig.
-Ha baj va...-be se fejezhettem.
-Akkor felkeltelek.-megforgatta a szemét, mire tőlem csak egy rossz nézés volt.-Tudom mit kell tenni.
-Jólvan na. Csak el kell ismételnem.-csücsörítettem neki még egy puszira, majd mikor megadta, bevackoltam magam a karjai közé, és ott ért el engem a legszebb álom a világon...

De ki gondolta volna azt, hogy valaha a zombiapokalipszis közepén nyugodtan élheted az életed?!
Egy hatalmas nagy rázásra keltem fel...

Hát sziasztok drágák!❤️❤️
Nagyon rég írtam már, és ezt tényleg sajnálom, csak ez az iskola kikészít...🙄🙄
Remélem jól vagytok, és érdekel még titeket a story.🙂❤️
Próbálok még holnap délelőtt feltenni egy új részt, de nem ígérek semmit.❤️❤️
Jó olvasást drágáim!❤️❤️
Puszi: Fincsoo❤️💋