Zombie Apocalypse

Springfield..Egy új kezdet. (+18)

"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.."

1 hét múlva:

-Nemsokára ott vagyunk.-szólt nekünk hátra Nick.

Sofia szeme felcsillant, majd rámnézett.

-Új életet kezdhetünk Jasmin!-boldog volt, de nem sejthette azt, hogy ez még nem a vég cél.

-Így van drágám.-megmosolyogtattam, hisz olyan gyerekded hanggal beszélt hozzám.

Nos igen...
Hivatalosan is elhagytuk Indianapolist, most meg Springfield-be tartunk.
Jó érzés végre nyugodtnak lenni, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem tarthat sokáig, hisz annak a városnak rengeteg volt a létszáma. Ha nem is mind, de a fele tuti ott van, így jobbnak találtuk, ha keresünk egy erdőt, majd ott szállunk meg.

-Éhes vagyok.-nyafogott egyet Becca, mire felnevettem.

-Nem rég ettünk te lány.-válaszul, csak felmutatta a középső ujját.-Ne a kislány előtt, mert eltanulja.

-Így kell?-és ennyi volt. Sofi felmutatta a becses kis ujjacskáját, mire mindenki elkezdett nevetni.-Most mi olyan viccees?

-Semmi kicsi, csak ilyet nem szabad mutatni.-mondtam neki.

Pár perc után mindenki lenyugodott, már csak a csendet lehetett hallani.

-Szeretem ezt a nyugodtságot.-szólalt meg Ted.-Ilyenkor úgy érzem, hogy nincs semmi probléma. Mintha nem lennének több millió járkálók a Földön.

-Ne sokáig élvezd ki ezt haver.-mondta neki Nick, mire rögtön elszontyolódott.

-Had legyen boldog. Senkinek sem árt ezzel.-védtem meg, hisz tényleg igaza van.

-Ja, senkinek..-halkan morogta az orra alatt, de még így is meghallottam. Nem szóltam semmit, csak megforgattam a szemem.

-Nem éneklünk?-kérdezte Becca, mire eszembe jutottak a régi emlékek.

-Énekeljük el a Süsü a sárkányt!-visított fel Sofi, mire mindenki felnyögött.

-Jajj, ne már srácok! Had élvezze már a kicsi.-olyan ünneprontóak voltak, így gondoltam rájuk szólok.

-Rendben van.-beadta mindenki a derekát, majd elkezdtük.

-... Ezt a vágyat senki sem érti,
Se gyerek, se nő, se férfi.
Senki, senki itt a világon,
Mi is az én titkos nagy álmom. Jaaaajj.-fejeztük be, mire mindenki elkezdett tapsolni.

Ránéztem Nick-re, aki a visszapillantó tükörből nézett engem. Rámosolyogtam, mire ő azt viszonozta.
Nos a kapcsolatunk, hogy is mondjam...Egy hullámvasút.
Vannak benne olyan kanyarok, amikor úgy érezzük, hogy vége van, de aztán minden egyenesbe jön.
Igaz, hogy sokszor nem értünk egyet, de attól szeretjük egymást.

-Figyelj csak drágám.-néztem Sofia-ra.-Előre megyek Nick-hez, te addig menj és játsz Becca-val, rendben?

-Oké.-mosolygott.

Felkeltem a helyemről, majd nagy nehezen előrebotorkáltam az anyósülésre és helyet foglaltam.

-Szia.-köszöntem barátomnak.

-Szia.-nem nézett el az útról, de rám mosolygott.

-Bírod még?-már egy jó ideje ő vezet és nem aludt semmit.