Zombie Apocalypse

In detention

Abban az iramban felkeltem és megsimogattam Max arcát.
-Mibaj van?-kérdeztem tőle aggódva.
-Semmi..Csak rossz.-szipogott.
-Mégis micsoda?-értetlenkedtem.
-Tudod.-nyelt egy nagyot.-Nem az vagyok, akinek hiszel.
-Akkor mondd el ki vagy valójában.-féltem. De nem tőle, hanem attól, hogy mit mondd.
-Tudod, amikor ez az egész nem tört ki, akkor borzasztóan rossz gyerek voltam. Rengeteget buliztam, ittam, drogoztam. Nem foglalkoztam semmi mással, csak arra, hogy jól érezzem magam. A szüleimmel rengetegszer összevesztem, de legfőképpen a kishugommal. Akkor nem számított az, hogy mennyire szeretett engem, de ám azon a végzetes napon megbántam az összes tettem.-megint láttam rajta, hogy bekönnyezett.-Amikor ezek a rohadékok megjelentek, anyáék egyedül hagytak minket a hugommal. Éppen fent voltam a szobámban, amikor meghallottam, hogy lent sikítottak. Gyorsan lerohantam, ám akkor már késő volt. A hugomat ellepték.-mostmár sírt.-Alig volt 7 éves és meghalt! Megölték ezek a szemetek! Még én se tudtam neki elmondani, hogy mennyire szeretem és sajnálom. Egy szörnyű ember vagyok.-megfogtam az állát és felemeltem, hogy a szemembe nézzen.
-Nem vagy az. Megváltoztál. Sajnálom a hugod, de én tudom, hogy tudta, hogy szereted. Attól, hogy te megváltoztál nem változott a bátyja iránti szeretete. Nem vagy rossz ember, sőt. Hiszen megmentettél minket! A legnagyszerűbb ember vagy, akit ismerek!-mosolygott. Megölelt és visszafeküdtünk az ágyba.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem bæ.-puszilta meg a homlokom.
-Akármikor te. Mostpedig aludj.-mondtam, mire lehunyta a szemét.
Éreztem, ahogy engem is elnyom az álom, majd végleg elalszom.

☆☆☆☆☆

Reggel kissé fáradtan keltem.
Kinyitottam a szemem, majd oldalra sandítottam.
Max-nek hűlt helye volt. Felkeltem, majd magamra kapkodtam a cuccaim és lementem.
Hangos nevetést hallottam, majd mire leértem abbahagyták.
-Most ti engem beszéltetek ki?-kérdeztem.
-Mi? Dehogyis. Csak..-nézett körbe Ted segítségképpen.
-Igen. Téged beszéltünk ki. Na és?-kérdezte Amanda. Esküszöm ez a lány fog engem a sírba vinni.
-Áhh, szuper. És megtudhatnám miről?
-Csak mondtuk, hogy...Izé.-dadogott Becca.
-Ja. Őszintén. Nincs jobb dolgotok, mint hogy az én életem tárgyaljátok ki?-kérdeztem idegesen.
-Nem kell felkapni a vizet Jas.-nyugtatott Luc.
-Nem?? Te mit szólnál hozzá, ha lejönnél és épp itt nevetnénk rajtad, de mikor idejössz mindenki elhallgat?-kérdeztem.-Tudjátok mit? Ettől a perctől kezdve felejtsetek el! Maradok a csapatban, de semmikor se kérjetek tőlem semmit!! Érthető?-bólintottak. Ránéztem Beccara.-Szép barátnő.-se szó, se beszéd leléptem.
Kimentem az utcára, amikor láttam, hogy 3 zombi jön felém.
Itt állok fegyver nélkül és mindjárt meghalok.
Elfuthattam volna, de az önfejűségem nyert.
Már vártam volna a halálom, amikor 3 dörrenést hallottam. Fegyver..
Oldalra néztem és láttam, ahogy Ted egy fegyvert tart a kezében.
Nem szóltam semmit, még meg se köszöntem neki, amit szóvá tett.
-Szívesen.-odabiccentettem neki.-Jas! Állj már meg!-kapott a karom után. Ránéztem.-Vissza kell jönnöd.
-Majd visszamegyek.-ennyit mondtam.
-Az istenért is! Hagyjd már abba ezt az önsajnáltatást!-csattant fel.
-A micsodát?-mentem hozzá közelebb.
-Jól hallottad! Felkaptad egy olyan kis szar dolog miatt a vizet, miközben azt se tudod miről van szó!-emelte fel a hangját.
-Háhh.. Szóval én vagyok a szar!-nevettem fel erőltetetten.-Menj a francba Ted! Sőt! Ne csak te! Mindannyian menjetek a picsába!-ordítottam a képébe, majd otthagytam.
Sétáltam még egy darabig, majd megálltam egy gyönyörű helyen.
Park...

Csodás volt. Ám egy baj volt vele, mégpedig, hogy üres.
Kongott a gyerekek sikongatása, a kutyák ugatása, az idősek nevetgélése hiánya miatt.
Borzasztó volt belegondolni, hogy egykor még itt élet volt.
Leültem egy padra, majd gondolkoztam.

El kell innen mennünk. Még mindig itt vagyunk Bostonban, miközben már rég úton lennénk Seattle felé.
Ha visszamegyek akkor beszélek a többiekkel..Vagy..Várjunk csak! Hisz én nem avatkozok bele a dolgukba! De istenem Jasmin! Hisz az életetek forog rajta! Itt vannak a többiek, Max, Ted, Lucas és nem mellesleg Becca.
Annyira hiányzik az a hülye nő!
Most ha visszamegyek beszélek velük és elindulunk New York felé.

Felkeltem a padról, majd visszafelé vettem az irányt.
Már majdnem beléptem a házba, mikor egy golyó repült el a fülem mellett.
Oldalra néztem és rájöttem, hogy valaki megakart ölni.
-Erre! Találtam valakit!-ordított egy egyenruhás hátra.
Abban a pillanatban kaptam egy lehetőséget, hogy elmenjek, de rájöttem, hogy nem hagyhatom itt a többieket.
Gyorsan beszaladtam a házba, mire mindenki rámemelte a szemét.
-Pakoljatok! Most!-adtam ki az utasítást. Mindenki nekilátott, ám nem voltunk gyorsak.
-Erre!-hallottam meg az előbbi hangot.
-Basszus!-káromkodtam halkan. Mindenki rámnézett és várta a tanácsomat.
Ha most lennék annyira önző, akkor azt mondanám, hogy nem szólok bele, de most a barátaim életéről van szó!
-Valahol ki kell jutnunk. Nézzetek szét!-mindenki elment, hogy körülnézzen.
-Gyertek ki, vagy mindenkit megölünk!-jött kintről a hang.

Gyerünk Jasmin! Ki kell találnod valamit! Nem halhatunk meg most! Várjunk! Az ott egy ajtó? Igen!

-Gyerekek! Ott egy ajtó! Nyomás!-mindenki odaszaladt, majd megpróbáltuk kinyitni, de nem ment.-NEM! AZ NEM LEHET!-hirtelen egy lövés, majd mindenki beszaladt a házba.
-Kezeket fel!-emelte ránk a fegyvert. Megtettük amit kért.-Most pedig óvatosan felkeltek és kisétáltok! Te pedig-mutatott rám-gyere ide!-felkeltem, majd odasétáltam hozzá.-Mi a neved angyalom?
Hányni lehetett volna a szájszagától.
-Jasmin.-köptem oda.
-Gyönyörű név. Jó leszel te nekem.-simította meg az arcom.
-Őt hagyjd békén!-ordított be Max. Hirtelen valaki beütött neki, mire ő összeesett. Oda se mertem nézni.
-Ohh, talán csak nem a barátod?-kérdezte.
-Itt mindenki az.-válaszoltam.
-Rendben van.-átkarolt.-Most pedig velem jössz és szépen eljátszadozunk.

Nem szóltam, hisz tök felesleges lenne.
Megfogta a derekam, majd elindultunk az erdőbe.
Körülnéztem és láttam, hogy mindenki itt van.
Egy ideig sétáltunk, majd egy hatalmas kerítéshez értünk, ami egy giganagy erődöt vesz körül.
Beléptünk, majd az a pasas intett, hogy menjek utánna. Meg is tettem, majd bekerültem egy szobába. Ne..csak ezt ne..
-Feküdj le édes.-mosolygott rám.
-Nem tehet velem semmit!-ordítottam a képébe.
-Ohh. Nem-e?-tapsolt egyet, majd bejött Becca képe a TV-n.
-Jas! Ne tegyél semmit!-szólt legjobb barátnőm, mire a csávó pofon vágta.
-Ne!! Ne bántsd őt! Bármit megteszek!-védtem meg.
Rám mosolygott, majd levette az ingét.
-Vetkőzz édes!-megtettem.

Levettem a pólóm, majd a nadrágom is. Egy fehérneműszettben álltam előtte. Megnyalta az alsó ajkát, majd idejött és megsimította a kulcscsontom.
-Annyira kívánlak.-suttogta, majd megcsókolta a nyakam. Élveztem is volna, ha nem egy ismeretlen tette volna és nem egy 10 évvel idősebb.
Ez így folytatódott tovább, míg az ágyban nem kötöttünk ki.
Egyszercsak éreztem, ahogy a meredező férfiasságát hozzám nyomja.
-Ez csak miattad van.-levette a boxerét, majd elém állt.-Végezd a dolgod!-körülnéztem, hátha találok valami kiutat, de semmi. Így hát megkellett tennem.
És így lett az, hogy odaadtam egy féltett dolgomat egy ismeretlennek.
Ránkhúzta a takarót, majd nyomott a számra egy puszit.
-Jóéjt édes.-köszönt, majd oldalra feküdt. Hallottam az egyenletes szuszogását, de én nemtudtam aludni.
Éreztem, ahogy a könny végigfolyik az arcomon.
Meglettem erőszakolva. Istenem. Miért én?!
Sírtam, sőt zokogtam.
Egyszercsak egy hatalmas lövés és ordítás.

Sziasztok!😘
Itt van az új rész!
Kezdem belevinni a történetbe egy kis akciót.😉😉
Ma még szerintem hozok egy új részt, de ne nyírjatok ki!😂
Annyit elárulok, hogy olyasvalaki fog meghalni akire nem számítotok!😉
Sok puszi: Fincsoo❤💋