Zombie Apocalypse

Feszültség

"Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni."

-Most mégis merre menjünk?-már egy órája elindultunk a következő célpontig, de az utat elállta egy horda.

-Nem tudom...-ideges voltam, mert tudtam, hogy itt nem fogunk átjutni, még ha várunk is.

-Bassza meg!-idegesen csapott Nick a kormányra, amitől nem csak én, hanem Sofi is megrezzent.-Nem hiszem el, hogy nem jön össze semmi!

-Nyugodj meg, Nick.-én probálkoztam, de nem ment.

-Te csak ne nyugtass engem!-csúnyán nézett rám, mire rögtön befogtam a számat.

Nem akartam vele veszekedni...
Hisz tudom jól, hogy fáj neki, amit Vele tettem...
Egy irtózatosan nagy hülye voltam, de úgy éreztem, hogy ez csak jóra vezethet...
~Könyörgöm Jasmin! Mégis mi fordulhatna jóra abban, ha szakítottál vele?! Csak rontottál a helyzeten!~százszor pofon vágtam már magam.

-Szerintem helyezzük magunkat biztonságba, mert ennek nem lesz jó vége.-bólogattam Ted ötletére.

-Szerintem meg keressünk egy másik utat.-előre tudtam, hogy nem fog belemenni.

-Baj lesz, Nick...-figyelmeztette Becca.

-Mert abból nem lesz baj, ha tökölünk?!

-Ne ordíts vele.-egy kicsit megemeltem a hangom, hisz mi csak figyelmeztettük, de ő felkapja a vizet.

-Ohh, bocsánat, hogy megbántottam a kicsi szíveteket! Főleg a tiédet Jasmin!-gúnyolódott.

-Állj le, haver.-Ted rögtön felszólalt, amitől melegség járt át az egész tesrészemben.

-Csak fogjátok be.-morgott egy nagyot.

-Na jó! Elég lesz ebből!-felszólaltam.-Ne rajtuk töltsd ki az ideged, hanem rajtam! Én vagyok a hibás, szóval nekem mondd, ha valami problémád van és ne a többi embert csesztesd!

-Most kezdjem sorolni, hogy mekkora egy aljas dög vagy?!-aucs...Nyugi Jasmin..

-Kezdjed! Gyerünk! Mondd el mekkora szemét vagyok, mert szakítottam veled! Hajrá!

-Igen az vagy! Egy csitri! Kihasználtál, de te neked ez nem számított, hisz mindig csak a kis Jasminka számít! Mert nem foglalkoztál azzal, hogy nekem mennyire fáj, csak az lebegett a szemed előtt, hogy Ted-nek ne fájjon!

-Most engem miért kavarsz bele?-szólt közbe az említett.

-Ja, hogy ő nem tudja?!-gúnyos mosolyt vett fel az arcára.-Hát nem mondtad el kedves Jas, hogy miatta szakítottál velem?! Hát hogy lehetsz ilyen?

-Elmondjak neked valamit?-bólintott.-Egy rohadék vagy. És tudod mit? Nem bántam meg, hogy szakítottam veled, hisz most már tudom milyen is az igazi Nick.

Hirtelen egy kezet éreztem az arcomon, majd könnybe lábadt a szemem.
Megütött...
Abban a pillanatban megállt egy percre a szívem és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt megtette...
Velem...
A fájópontomhoz kaptam, majd ránéztem az illetőre.