Zombie Apocalypse

Why?!

Meglettem erőszakolva. Istenem. Miért én?!
Sírtam, sőt zokogtam.
Egyszercsak egy hatalmas lövés és ordítás.

Amilyen erőm volt, csak kipattantam az ágyból. A csávó mellettem észre se vette, úgy aludt.
Kiosontam a folyosóra és hallgattam honnan jönnek a hangok. Egyre közelebb haladtam egy szobához, ahonnan a zajok keletkeztek.
Leguggoltam mellé és ott hallgatóztam.
-Utoljára kérdezem.-mondta egy ismeretlen férfi.-Hol találjuk az élelmeteket?-ordított rájuk.
-Menj a picsába paraszt!-ez Lucas volt. Gyorsan felugrottam, mielőtt valami probléma lenne és beszaladtam. Ám késő volt. Lucas fejéhez egy pisztoly volt szegezve.
-NEE!!-ordítottam.-Elmondom!! Odaadom! Könyörgöm ne bántsátok!!-sírtam.
-Na hajrá kislány.-még mindig a fejének volt szegezve az a szar.
-Ott van a házban. Lent a padló alatt.-válaszoltam kérdésére.
-Ügyes kislány.-mosolygott.-Viszont ezt a fiúról nem lehet elmondani.-elvette a fejétől és kifújtam a levegőt megkönnyebbülésként. De ez nem tartott sokáig, mert egy lövést hallottam és Lucas a földön feküdt.
-NEEEEE!!-odarohantam Luchoz.-Nézz rám könyörgöm!! Lucas!! Kérlek ne hagyj itt!!-fogtam meg az arcát. Rámnézett, majd mosolygott.
-Köszönöm, hogy itt voltál velem Jas. Szeretlek.-mosolygott megint és láttam, ahogy kicsordul egy könnye.
-NEM!! NE HAGYJ ITT KÖNYÖRGÖM! NEE!!-rázogattam, de semmi.-Nem!! Lucas!! Nee!! Nee!! Miért??!!-odarohantam a férfihez, aki mosolygott.-Tee!!-megfogtam a nyakát, de ő erősebb volt, így ellökött magától.
-Állj le ribanc.-köpte hozzám a szavakat.
Nekiakartam menni, de Max visszafogott.
-Ne Jas. Kérlek.-súgta a fülembe. Ránéztem Lucas holttestére és rájöttem valamire.
-Tudod.-odasétáltam a csávóhoz.-Eléggé megbántam amit tettem.-néztem rá "megbánóan".-Bepótolhatnám valamivel? Mondjuk egy kis ágytorna?-rámnézett és mosolygott.
-Hmm. Tetszik az ötlet.-megfogta a csípőm, majd belemarkolt a fenekembe. Egy pillanat alatt történt minden.
Egyik percbe a csávó még megakart dugni, utánna már holtan feküdt.
-Ezt megérdemelted te rohadék.-leköptem.
Odamentem Lucashoz és megsimogattam az arcát.
-Köszönöm, hogy mindig itt voltál velem te kis Szexéhes.-nevettem miközben sírtam és megpusziltam a homlokát.-Nagyon Szeretlek. Üzend meg anyuéknak, hogy őket is szeretem.-mondtam, majd levettem a pulcsim és ráterítettem a fejére.
Éreztem, hogy valaki átölel hátulról.
-Itt vagyok.-súgta a fülembe.
-Tudom..-ennyit mondtam.
-Hogy fogunk innen kijutni?-kérdezte Becca. Vele is olyan rég beszéltem. Majd ha úgy adódik.
-Mindenki vegyen fegyvert magához! Kemény egy utunk lesz.-mondtam, majd megtették amit kellett. Én is nekiláttam a keresésnek, mikor megpillantottam a szerelmem:

Gyorsan magamhoz kaptam, majd elindultam előre.
Körülnéztem és 2 őrt láttam az ajtónál.
-Jólvan. Max!-jött ide hozzám az említett.-Gyere velem! Meg kell ölnünk az őröket, de csak késsel!-bólintott, majd odaosontunk a hátukmögé.
Egy vágással leterítettük a földre őket.
Hátraintettem, hogy jöhetnek a többiek.
Megint előre mentem és láttam, hogy az egyik őrnél vannak a kulcsok.
-Rendben.-álltam meg.-Én most előremegyek és megpróbálom ellopni a kulcsot. Ha köhintek egyet akkor megvan és mindenki szaladni kezd és ölni fog. Próbáljuk meg túlélni.
-Lucasért.-nyújtotta a kezét Ted. Mind megtettük.
Előrementem, majd megbökdöstem az őrt.
-Hello szépfiú.-mosolyogtam rá a legszexibben.
-Helloo.-viszonozta.
-Mit szólnál egy kis játékhoz?-néztem rá.
-Tetszik az ötlet. Durván szereted?-mart bele a fenekembe.
-A lehető legdurvábban.-suttogtam a fülébe.-Viszont jó lenne egy csók.-ki se mondtam, de már rátapadt az ajkaimra. Kaptam az alkalmon, így gyorsan de észrevétlenül kikaptam a zsebéből a kulcsot. Ellöktem gyengéden magamtól.-Úgy érzem, hogy rossz kisfiú voltál. Meg kell, hogy büntesselek.-abban a pillanatban kikaptam a kést a zsebemből és elvágtam a nyakát.
Köhintettem egyet, mire előjöttek a többiek.
-Gyorsan a kapuhoz!-ordítottam, mire mindenki elkezdett szaladni.
Rengeteg őr lövöldözött ránk, de mi lelőttük a nagyját.
Már kinyitottam a kaput, amikor egy fájdalmas sikítást hallottam. Hátranéztem és láttam, ahogy Amanda összecsuklik.
-Ne!!-szaladtam volna vissza, de Max lefogott.
-Ha visszafordulsz mind meghalunk!-szólt rám, mire kapcsoltam és előrementem.
Kitártam a kaput és szaladtunk előre, amíg tisztes távolságba nem értünk.
Leültem egy közeli kőre és kiengedtem magamból mindent.
Ordítottam és nem számított, hogy a kóborlók meghallják-e.
Hirtelen egy kezet éreztem meg a számon.
-Nyugodj meg. Pontosan tudom mit érzel.-nyugtatott Becca. Tudom, hogy nem ő a hibás, de na.
-Nemtudod!! Pontosan nemtudod!!-ordítottam.-Nem élted át a poklok poklát, csak azért mert megmentettelek!! Míg téged megütöttek egyszer, addig engem megerőszakoltak!-mindenki szörnyűlködve és sajnálóan nézett.-Igen!! Csak azért, hogy a világ legjobb barátnőmet ne bántsák, mert csak én vagyok neki!! Aztán átéltem az egyik legjobb barátom halálát!! Nem fogalmatok sincs róla, hogy mit éltem át!-elkezdtem bőgni.-Én annyira sajnálom!-mindenki meghatódott és megölelt.
-Nem! Mi sajnáljuk! Nagyon sajnáljuk BFF!-puszilta meg a homlokom Becca.-Szeretlek Titeket!-mikor megnyugodtunk, megszólaltam.
-Skacok! El kell indulnunk New York-ba.-mondtam.
-Ezaz!-örvendeztek egyszerre.
Egy ideig még ünnepeltek, de keresnünk kellett valami házat.

Rá is leltünk egy picike házra.

-Lehet hogy kicsi, de egy éjszakát túlvészelünk benne.-mondtam, majd bementünk megvizsgálni, hogy tiszta-e.
2 kóborlót találtunk, amit a többiek megöltek.
-Én őrködöm.-tette fel a kezét Max.
-Csatlakozom.-épp tiltakozni akart, amikor közbevágtam.-Kérlek.-nagy nehezen, de rábólintott.
-Szuper!-nyújtózkodott Ted.-Akkor mi megyünk és lefekszünk. Jóéjt.-köszöntek el, majd elmentek aludni.

Egy ideig csendben ültünk, majd Max szólalt meg.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Tudod, nem értek valamit.-rám emelte gyönyörű szemeit.-Miért mindig a jók halnak meg?
-Sajnos ez az élet rendje. A jók mennek, a rosszak maradnak. Én se díjazom, hogy a legjobb barátom és Amanda meghaltak.-mikor kimondta ezeket, könnybe lábadt a szemem.
-Annyira nem érdemelték meg ezt!-elkezdtem sírni.-Lucas annyira jó ember volt és mindig lehetett rá számítani. És itt van Amanda..Istenem, hogy én mennyire nem bírtam, de ő akkor is a mi csapatunkban volt. És tessék.-álltam fel.-Itt vagyunk 4-en a 7-ből! Teljesen szétbomlott a team.
-Tudom bæ. Tudom.-állt fel ő is, majd megölelt.
-Igazságtalan az élet.-szipogtam a vállába.
-Megfogunk vele birkózni. Itt vagyok neked.-felemelte a fejem és a szemembe nézett.-Úgy megakarlak csókolni.-súgta.
-Ne mondd, hanem tedd.-suttogtam vissza, mire rátapadt az ajkaimra.

Levegőhiány miatt elváltunk.
-Ha tudnád mióta megszerettem volna ezt tenni.-mondta.
-Ha tudnád mióta vártam erre.-mosolyogtam.
-Szeretlek Jasmin.
-Szeretlek Max.-puszit nyomtam a szájára.
-Őrködnünk kéne.-mosolygott.
-De csak kéne.-nevettem.
-Rendben.-emelt fel, majd beleültetett az ölébe.-Nemtudom ki volt az a rohadék, aki megtette ezt veled, de esküszöm hogy megölöm.-mondta komolyan.
-Hagyjd csak.-rántottam vállat.-Felesleges az egész. Már nem találkozunk vele.
-Remélem is.-mosolygott.-Aludj csak nyugodtan bæ.
-Rendben. Szeretlek.-pusziltam bele a nyakába, mire megborzongott.
-Én is téged.-lehunytam a szemem, majd elnyomott az álom.
Egy hörgésre keltem fel..

Sziasztok!😘
Na itt van még egy újabb rész :)
Remélem nem nyírtok ki...annyira😂😂
A másik könyvemet, majd csak holnap folytatom, mivel ráérek, mert nagyon beteg vagyok.😂😂😂
Sok puszi: Fincsoo❤💋