Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

1. FEJEZET - IRÁNY HAZA

(Cassie szemszöge)

„Hazatérni... tudnom kellett volna, hogy sohasem lehet visszatérni. Már nem az vagyok, aki egykor voltam, ezért semmi sem olyan, amilyen volt." – Michael Ende

A repülő út New Yorktól Londonba elviselhetetlenül hosszú volt. Hét és fél órát kellett egy légtérben eltöltenem vagy 50 emberrel. Egy kis géppel érkeztem meg újra a borús Londonba. Mikor leszálltam a gépről az eső már javában hullott, hát igen ez az angol főváros.

A reptér épületében türelmetlenül topogtam, míg vártam, hogy a futószalagon a saját bőröndöm kerüljön elém. Mikor megpillantottam a csomagot gyorsan lerángattam a többi közül és már futásnak is eredtem, alig volt fél órám a vonat indulásáig.

Az épület előtt sikeresen leintettem egy taxit és az utam meg sem állt a King's Cross pályaudvarig. Tizenöt perc alatt értünk oda. Jó vagyok! – gondoltam, miközben a taxis kezébe nyomtam a pénzt és rohantam is be.

A jegykiadóhoz siettem és egy kedves hölgy köszöntött.

- Jó napot! – mosolyogott. – Miben segíthetek?

- Egy jegyet kér...kérnék Bradfordig – lihegtem a futástól.

A nő közölte, hogy siessek, mert tíz perc múlva indul a vonat a 9-es vágányról. A pályaudvar, mint mindig most is tömve volt... Persze rengeteg turista tartózkodott főként a 9 és 10 vágány között. Ez megnehezítette a dolgom, de mosolyogva nyugtáztam, hogy a Harry Potter láz még igenis tart.

Öt perc van hátra az indulásig eszméltem rá és felugrottam a vonatra magam után húzva a bőröndömet.

Gyorsan kerestem egy üres fülkét és csalódottan sóhajtottam, hogy egy újabb 2 és fél órás útnak nézünk elébe.

A vonat kürtje megszólalt és szép lassan elindult a szerelvény. Nem sokára már csak az elsuhanó tájat figyeltem, de gondolatban már otthon jártam.

Olyan furcsa lesz két év után újra látni apát és a barátokat. Ennek a hazalátogatásnak azonban volt egy másik oka is. Eddig azért nem jöttem, mert a legjobb barátom sem volt itt, így az itt töltött hetek nem lettek volna ugyan olyanok, mint rég. Igen, miután Zayn jelentkezett az X-factorba tudtam, száz százalékig biztos voltam benne, hogy ott lesz az élő showkban, így hát én elköltöztem anyához, mondván itt már nincs rám szükség. Apu viszont már hetek óta rágja a fülem, hogy jöjjek haza látogatóba, és mikor megtudtam, hogy Zayn is itthon lesz, azt mondtam neki, hogy miért is ne.

Gondolatmenetemből egy félénk hang zökkentett ki.

- Elnézést! – mosolyodott el félénken a lány. – Szabad ez a hely?

- Persze – mosolyogtam vissza rá biztatóan.

- Mackenzie Darell vagyok! – mutatkozott be most már több önbizalommal.

- Cassidy Garin – nyújtottam kezet.

- A Tongba jártál nem? – kérdezte, mire meglepetten bólogattam.

- Én is – nevetett.

- Zayn Malik osztálytársa voltál azt hiszem – ráncolta a homlokát. – De szólj, ha tévedek.

- Nem tévedsz – mosolyogtam.

- Én egy évfolyammal alattatok jártam – magyarázta, éreztem hogy jól fog az út telni. – Na de mesélj, tartod még a kapcsolatot Zaynnel? Jaj, ez túl személyes, alig ismerjük egymást én meg már ilyeneket kérdezek... - az utolsó mondatot, mintha csak magának szánta volna. – Nem kell válaszolnod.