Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

14. FEJEZET - BARÁTOK

(Cassie szemszöge)

„Nekem arra vanszükségem, aki tengerre nyíló ablak, nem pedig tükör, amelyunos-untig csak engem mutat." – Antoine de Saint-Exupéry

Sóhajtva ültem agépen Zayn mellett és a szék karfáján doboltam a körmeimmel.

- Nem alszol egy kicsit? – mosolygott rám kedvesen, mire megráztam a fejem.

Újabb csend álltbe közöttünk. A repülőkön én mindig ideges voltam, ezt annaktudtam be, hogy annak idején hatalmas Lost függő voltam ésvalamiért akár hányszor levegőbe emelkedtem egy géppel afejemben már kész túlélési terv rajzolódott ki egy lezuhanásesetére, feltéve, ha életben maradok. Igazából ez a rész zavarta legjobban, hogy meghalnék, ha a repülő meghibásodna.

Anyu erre mindig aztmondta, hogy nagyobb az esélye, hogy elütnek az egyetemreigyekezve, mint hogy lezuhanjak a repülővel.

- Mindig ilyen ideges vagy? – kérdezte a másik oldalamról Harry.

- Általában – sóhajtottam, már vagy 5 órája úton voltunk.

Két és fél óravolt még a leszállásig és nekem ez a két és fél óra maga voltaz örökké valóság.

Végül Harryvelneki álltunk filmet nézni, valami vígjátékot a címére sememlékszem, de nem is az volt a lényeg, hanem hogy sikeresenelterelnem a gondolataimat egy lakatlan szigetről és már csak arraeszméltünk, hogy a pilóta hangja csendül fel a hangszóróból.

- Köszönjük, hogy légitársaságunkat választották! – hatalmas taps jelezte, hogy a gép sikeresen földet ért.

Leszállás közbenZaynnel konzultáltam.

- Jött ki eléd valaki? – kérdezte komoly hangon.

- Ühüm – bólogattam. – A barátaim.

- Oké, akkor ha leszálltunk te haza mész velük, mi meg a fiúkkal elmegyünk a szállodába. Majd onnan felhívlak, hogy mikor tudunk összefutni – magyarázta.

- Holnap – mosolyogtam rá.

- Hogy érted, hogy holnap? – nézett rám értetlenül.

- Náluk vacsizunk, te kuka – verte tarkón Zaynt Niall.

- Ez kimet a fejemből – nevetett.

- Hát akkor most eszedbe jutott, mert anyu már nagyon vár – mosolyogtam.

- Szia! – nyomott egy puszit az arcomra és két külön irányba indultunk el.

Vártam egy ideig abőröndömre és azért imádkoztam, hogy véletlenségből neHawaiin kössön ki.

Mikormegpillantottam az ismerős poggyászt egy megkönnyebbült sóhajhagyta el a számat.

A csomagommalelindultam kifelé, még a kapuknál ellenőrizték az irataimat,majd már szabad utat is kaptam a kijárta felé. A parkolóban egyismerős fekete BMW-t pillantottam meg, amely mellett három ismerősarc várakozott, Lily, Maegan, és Fred.

- Sziasztok! – léptem oda hozzájuk mosolyogva.

- Cass! – ugrott a nyakamba barna hajú barátnőm.

- Lily, eressz el, mert megfojtasz – nevettem.

- Úgy hiányoztál – engedett végül el.

- Alig voltam el két hétig – forgattam a szemeim.

- Két hét négy nap – ölelt meg Fred.

- Így számon tartod? – húztam fel kérdőn a szemöldökön.