Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

34. FEJEZET - MAEG RANDIJA

(Maeg szemszöge)

„Vannak, aki még mindig vállalják az esetleges horrorba fulladó első randevú kockázatát, csak mert megvan benne a lehetőség egy varázslatos jó éjt csókra a kapuban: egy pillanatra kizökken a világ, amint két ember egymás fölé hajol egy lehetséges közös jövő reményében." – Szex és New York c. film

Azt hittem izgulni fogok, de mikor reggel felébredtem a feszültség legkisebb nyoma sem volt rajtam felfedezhető. És ez kicsit frusztrált.

Apával és Bennel reggeliztem, mint általában minden nap.

- Jó reggelt hercegnőm! – üdvözölt apu vidáman.

- Jó reggelt nektek is! – mosolyogtam, miközben helyet foglaltam az öcsém mellett.

- Mi újság Maeg? – érdeklődött Ben.

- Semmi extra – eszegettem a gofrim szélét. – Ma randizok Freddel...

- És ezt ilyenkor kell közölni? – nevetett fel az öcskös.

- Mért? Nem mondtam még? – tettettem a hülyét.

- Nem éppen – mosolyogott rám apu. – De Fred rendes srác, szóval nincs ellene kifogásunk, ugye Ben?

- Persze, hogy nincs, bírom Fredet – mosolygott rám az öcsém.

- Jaj, úgy imádlak benneteket! – nyomtam mindkettőjük arcára egy-egy puszit, majd a gofrimmal a kezemben elindultam a szobámba.

- Hova mész? – kiabált utána apa.

- Felöltözök. – dugtam ki az ajtón a fejem. – Be kell mennem az egyetemre ezt-azt elintézni.

- Ja, oké – vont vállat és már békén is hagyott.

A szekrényemet kinyitva egy halvány rózsaszín toppot és egy kantáros farmer sortot láttam meg elsőnek, így azt vettem fel.

Úgy néz ki a One Direction érkezésével hivatalosan is beköszöntött a nyár New York Citybe, amit én cseppet sem bántam.

Miután elkészültem a táskámat a vállamra kanyarítva elindultam az egyetemre.

Az utcán a nap hét ágra sütött, így nem volt kedvem taxizni, inkább sétáltam. Út közben eszembe jutott, hogy hazafelé beugorhatnék Cassie-hez, de ezt az ötletet hamar elvetettem, gondolván biztos van programja.

Az épület előtt megtorpantam és elgondolkodtam, hogy biztos a ma délelőttöt szeretném-e azzal tölteni, hogy a jegyeimet beírassam. Ma nem voltak előadások, amikre feltétlenül be kellett ülnöm, de mégis ott volt bennem a félsz, mint mikor késésben voltam.

A portán mosolyogva köszöntem a portás bácsinak, Frank-nek. Innen a harmadik emeletre sétáltam a tanulmányi osztályra.

Nagy meglepetésemre Fred sétálgatott fel s alá a folyosón.

- Hello! – köszöntem neki meglepetten.

- Szia Maeg! – nyomott egy puszit az arcomra vidáman.

- Te mit csinálsz itt? – kérdeztem, miközben ölelgetett.

- Ugyanazt, mint te... - mosolygott, mire én is elmosolyodtam és helyet foglaltam a folyosón, egy padon.

- Csak a jegyeimet iratom be, aztán megyek is. Mire is jössz értem? – érdeklődtem.

- Hétre – válaszolta. – Izgulsz már mi?